|
Az életútjátékunk története, röviden. Hogy emlékezzünk a nevekre és dátumokra. Keresés Utolsó kommentek - Valamit, valamiért, Dartonita: Újra és újra egyet kell értenem Seyanával. Brrr, de rossz... » - Valamit, valamiért, seyana_eroyii: Naszír, neked elment a maradék józan eszed is??? Hogy mersz... » - Valamit, valamiért, Naszir Al Malik: Igen... a kérdések amelyek mindenki fejében ott motoszkálnak... Ki valójában... » - Valamit, valamiért, Elawer: Vajon jó az amit teszünk? kihasznál minket a kapitány?Mi ő... » - Valamit, valamiért, Dartonita: "Az a legeslegfurcsább, hogy amikor ideérkeztünk, és varázsolni próbáltunk, azonnal... » Legtöbb komment - Expedíció az ismeretlenbe I. (14) - Ardo tesztje (12) - Norian Dalen hagyatéka (12) - Expedíció az ismeretlenbe II. (11) - Becsületbeli ügy (9) Archívum Jelen 2012. április 2012. március 2012. február 2011. november 2011. október 2011. szeptember 2011. augusztus 2011. június 2011. május 2011. április Az összes Linkek Elawer daloskönyve Szürkecsuklyás Nevek Elf névgenerátor Fantasy névgenerátor I Fantasy névgenerátor II Fantasy névgenerátor III Egyéb 
|
Elawer daloskönyve
A Könyörtelen
Jön mikor sötét lesz az éj
Irgalmat tőle ne remélj
könyörtelen gyilkos ő
kegyelmet nem ismerő
Sötét szeme vérben forog
mocskos pofája vicsorog
lehelete jég és halál
bárhova bújj ő megtalál.
hajtja őt gyilok vágya
halott tested meggyalázza
Lelked soha nem tér vissza
az éltető körforgásba.
Mosolyogva követi el
a legfőbb bűnt mit ember ismer
S e fenevad szabadon jár
bűzlik körötte a halál
Átok legyen rajta hát
s torzult testét járja át
minden kín mit ismerek
mert a bosszúm így kerek
de bármit teszek csak nevet
tudja jól mit nem teszek
kezem által nem éli át
halál legborzalmasbbikát
mert bennem van mi benne nincsen
én nem vagyok: KÖNYÖRTELEN.
(Állj bosszút ó Uwel, amen)
Dibala 2285.26.03.
Hajnali látomás
Árnyak suhannak nesztelen
szél fú, s fákat áztat az ég,
ezen a borús reggelen
vándorunk egy ligetbe tér.
Megáll, s szemét tágra nyitja:
Mi ez mi őt így elkábítja?
Magas szobor emelkedik, karcsú nő alakja..
Kezében véső, ecset, kalapács...
arcát harci dísz takarja
A vándor az ámulatból hirtelen felriad
Körötte szobrok mindenütt, mint egy furcsa had.
Mind gyönyörű mesteri alkotás
Milyen élethű, mily kecses s mintha mozdulna...
Lelkét borzongató érzés járja át
Most már e rideg panteonból kifutna
Bolyong, kavarog körötte a világ...
s közepén megpillant egy törékeny kicsi lányt!
A lány kezében véső és kalapács...
tébolyult szemei előtt ismét látomás
s életre kel egy újabb alkotás
Női kacaj hallik csendesen
Della áldása leng át a ligeten.
Ki meghallja, övé lehet egy más világ...
teremtő lesz maga is!
Menekülj vándor, s te add másnak át
Della, édes átkaid!
2285.26.16
Hitvallás
Kicsi Leány, távol innen
Alkot csendben, észrevétlen
Tündérek csodájára járnak
Keze minden munkájának
Az igazságot csak ők tudják
Alley minden csodás titkát
Annak aki látja, hallja
Örömkönnyes lesz az arca...
Mert egy Múzsa néki adta át
Ajkára édes csókját
S mint bimbózó virág
Kinyílt lelkében a világ
Szárba szökkent hirtelen
Gyökere jó földbe lenn
S gyenge szellő fújja tovább
Ezerfele virág porát
S ez ajándék hova elér,
Feltámada majd a remény
Szívek telnek boldogsággal
Nem törődve rút világgal
S ki tüntér titkok tudója
ne bújjon el gyáva módra
Suttogja el úgy az imát,
Hogy törje át a világ zaját:
Álljon havas bércekre fel
Zengjen végtelen réteken
Kietlen puszta közepén
Sötét barlangok mélyén
Hogy mindenkihez eljuthasson
Lelkének vigaszt nyújtson.
Én is immár szellő vagyok
Süvítő orkánban kiáltok:
Nem hajt pénz s hatalom
mindenkinek szól a dalom
mosolyt csalva halvány arcra
Alborne tudom, ezt akarja...
Prex 2285.27.06.
Vívódás (avagy, valami nagyon nyálas:))
Elmesélni, hogy mit érzek úgy gondolom nem lehet
Verset írni annál inkább, arról akit szeretek.
Fura érzés embernépnek, kinek szíve így eped,
tőrbe csalhat megkínozhat, s te mondod rá :élvezed
Szegény fejed most elveszted, ezt megjártad Elawer
szíved felé utat nyitni,tudod te, hogy mit teszel?
Nem gondoltam volna rólam, hogy ez egyszer megesik
Seyanával szerelmesnek lenni neked, jól esik?
Miért kérdezgetsz fura módon önnönmagam engemet?
Nem látod mit én már láttam? Ilyen kerek feneket?
Arca üde, bőre selymes, teste csodás műremek
megölelem, megcsókolom testem, lelkem így kerek
Ajka puha ,sokat nevet
szeme csillog; elepedek
Karjaimba zárom olykor
haja csodás illatcsokor.
Jól van, látom nem tanulsz,felejts hát el engemet
Józan ésszel gondolkodni, melletted én nem merek
Tudom én is, hogy milyen, e bűbájos kis bestia
Rabulejtő ,megigéző gyengéd női praktika
Megértő és gondoskodó, izgága kis tünemény
Annak ,aki beleszeret szertefoszlik a remény
Látom, ránk máshogy néznek az ébenfekete szemek
elfeledni ezt az arcot jól tudom, hogy nem lehet.
Összekötve veled együtt, vele együtt maradunk
Boldogságban úszva mostan, kéz a kézben ballagunk
Nem törődve ezer vésszel s jövővel úgy hiszem
hánykódik a kis csónakunk a felkorbácsolt tengeren.
Prex 2285.27.08
Kloin
Fiatalnak nem nevezném
Mondhatnám tán; koravén
De megjegyzést rá nem teszek
Rajta sosem nevetek.
Termete sem meglepő
Mondtam már, hogy törpe ő?
Jajj annak kit eltalál
E törpe fogta buzogány
Nagy szakállas, mirgő-morgó
Kevés ilyen van hasonló
Humora erőszakos:
Ha nem érted megtapos!
Bajsza alatt zsörtöl nyomban:
"Irgum-burgum én megmondtam"
De arról szól e versike,
Szeretjük de mennyire
Neved rímbe foglalom
Édes kicsi Kloinom
Mottód frappás, megnyerő:
"sok pénz és könnyű nő
Nem leszek kötözködő:
Micsoda törp vonzerő.
Bocsi Kloin elbasztam
Hős költeményt akartam
De az élet túl vidám
Eposz hozzád nem dukál
Szól majd rólad hősi ének
Utódaink így mesélnek
"Hős Kloinról, apám, kérlek"
Vége sem lesz a regének
(Ha majd egyedül utad járod
Eszedbe jutnak jó barátok
Kik egykoron veled voltak
Életedhez támaszt adtak...)
Életút
1
Hideg szél süvít, és halovány felhők járnak, sejtelmes éji táncot
Fákat áztat az ég, s lidércek látogatják a ködös éj-világot
2
Sötét éjbe fordul a szürke holdvilág, s keserves sírásba kezd az ég
Nyögik a fák az időt s érzik a ködöt, Darton gomolygó leheletét
3
Vándorunk erdőbe tér, tépett ruhája sárba ér
Arca csak a földet nézi, hogy mi történt már nem érti
Lelkét kétség járja át, s öklében tartja vagyonát…
4
Gonosz erők gyűlnek össze, hogy eltöröljék mindörökre
Kitartó buzgó hitét, mely megtépett lelkében ég.
Kínozza most a világ, és menedéket nem talált...
5
Egyre lassabban halad, csizmája sárba letapad
Nem tudja most, hogy merre jár, a sűrű erdő fogja már
A félelem csontig hatol, de öklét szorítja nagyon…
6
Üvöltve fú a rideg szél, halott a táj gyilkos az éj
Zúg a fenyő sikolt a tölgy, az alvilág lám így köszönt
Éhes dög prédára vár, felé tart a rút halál…
7
Körötte rongy démon sereg, összecsapnak fellegek
Érzi már, hogy közeleg, s szívébe mar a rettenet
A földre hull az élet-ág, suttog néki a túlvilág
8
Hirtelen, mint függöny libben el
Egy káprázatos tükör-világ terem
Derengő-fényes látomás
Ezerszínű csillogás
Az ablakon át lát csodát
Zöld mezőn vágtató paripát
Ott sebes vizű hűs patak
Benne gyors pisztráng hadak
Ragyog a nap, pillangó libeg
Fényárban úszik az álom liget
9
„Jöjj vándor, hiszen tiéd
E tündértitkos menedék
Védelmet ad, támaszt nyújthat
Ha itt belépsz, nem ér bánat”
-Szól egy hang, lágyan negédesen
S így folytatja csendesen-
„Csak nyújtsd ki két kezed,
Hadd lássam meg kincsedet.
Siess, siess időd fogytán
A fenevad a nyomodban jár
10
A Vándor némán kezét nyújtja, lassan ernyed el az ujja
S a kincset, mint csillámport a hideg szél tovafújja
Könnye csordul, s egy gyengéd csepp a markába hull…
11
Markát zárja hirtelen, s tudja már, hogy mit tegyen
Feláll, a sarat lerázza, s nem néz a tükör-világra
Csuklyát a fejéről leveszi, tekintetét az égre viszi
12
Eltűnik a látomás s a démonhang így kiált:
„Nem menekülsz, elér a vég, az ítélet most utolért
Lelked rabláncon pusztul el, s lakmározom tetemeden.”
13
Messziről jő, sötét zajjal, csörtet vicsorgó fogakkal
Suhan át az éjszakán… a vándor sorsára vár
De lelke telve új erővel, szembenéz a végveszéllyel
14
Öklét szívéhez szorítja, hát itt van érte a bestia…
Kiront a mély sötétből, s egy őzgida néz rá kérdőn…
S körben járó lidérc alak? Bőrig ázott nyúl-hadak
15
Az ösvényt újra megtalálja, ismét erős már a lába
Dombra ér és messze ellát, istenségek birodalmát
Kincse ismét szívében él, a csillagpornyi kis REMÉNY
És látja amint…
16
Kezdődik az aranyszín-előadás, a napsugarak tündér táncra gyűlnek
S harmatcsepp gyémántok million csillagként ragyogják a földet.
17
Apró virágok ébrednek a hívó szóra, s a táj, mint parányi festők álma
Ezernyi színben úszik, melyeket végtelen palettáján kevert az élet csodája
Prex 2286.22.05.
A Könyörtelen
Jön mikor sötét lesz az éj
Irgalmat tőle ne remélj
könyörtelen gyilkos ő
kegyelmet nem ismerő
Sötét szeme vérben forog
mocskos pofája vicsorog
lehelete jég és halál
bárhova bújj ő megtalál.
hajtja őt gyilok vágya
halott tested meggyalázza
Lelked soha nem tér vissza
az éltető körforgásba.
Mosolyogva követi el
a legfőbb bűnt mit ember ismer
S e fenevad szabadon jár
bűzlik körötte a halál
Átok legyen rajta hát
s torzult testét járja át
minden kín mit ismerek
mert a bosszúm így kerek
de bármit teszek csak nevet
tudja jól mit nem teszek
kezem által nem éli át
halál legborzalmasbbikát
mert bennem van mi benne nincsen
én nem vagyok: KÖNYÖRTELEN.
(Állj bosszút ó Uwel, amen)
2285.26.03.
Hajnali látomás
Árnyak suhannak nesztelen
szél fú, s fákat áztat az ég,
ezen a borús reggelen
vándorunk egy ligetbe tér.
Megáll, s szemét tágra nyitja:
Mi ez mi őt így elkábítja?
Magas szobor emelkedik, karcsú nő alakja..
Kezében véső, ecset, kalapács...
arcát harci dísz takarja
A vándor az ámulatból hirtelen felriad
Körötte szobrok mindenütt, mint egy furcsa had.
Mind gyönyörű mesteri alkotás
Milyen élethű, mily kecses s mintha mozdulna...
Lelkét borzongató érzés járja át
Most már e rideg panteonból kifutna
Bolyong, kavarog körötte a világ...
s közepén megpillant egy törékeny kicsi lányt!
A lány kezében véső és kalapács...
tébolyult szemei előtt ismét látomás
s életre kel egy újabb alkotás
Női kacaj hallik csendesen
Della áldása leng át a ligeten.
Ki meghallja, övé lehet egy más világ...
teremtő lesz maga is!
Menekülj vándor, s te add másnak át
Della, édes átkaid!
2285.26.16
Hitvallás
Kicsi Leány, távol innen
Alkot csendben, észrevétlen
Tündérek csodájára járnak
Keze minden munkájának
Az igazságot csak ők tudják
Alley minden csodás titkát
Annak aki látja, hallja
Örömkönnyes lesz az arca...
Mert egy Múzsa néki adta át
Ajkára édes csókját
S mint bimbózó virág
Kinyílt lelkében a világ
Szárba szökkent hirtelen
Gyökere jó földbe lenn
S gyenge szellő fújja tovább
Ezerfele virág porát
S ez ajándék hova elér,
Feltámada majd a remény
Szívek telnek boldogsággal
Nem törődve rút világgal
S ki tüntér titkok tudója
ne bújjon el gyáva módra
Suttogja el úgy az imát,
Hogy törje át a világ zaját:
Álljon havas bércekre fel
Zengjen végtelen réteken
Kietlen puszta közepén
Sötét barlangok mélyén
Hogy mindenkihez eljuthasson
Lelkének vigaszt nyújtson.
Én is immár szellő vagyok
Süvítő orkánban kiáltok:
Nem hajt pénz s hatalom
mindenkinek szól a dalom
mosolyt csalva halvány arcra
Alborne tudom, ezt akarja...
Prex 2285.27.06.
Vívódás (avagy, valami nagyon nyálas:))
Elmesélni, hogy mit érzek úgy gondolom nem lehet
Verset írni annál inkább, arról akit szeretek.
Fura érzés embernépnek, kinek szíve így eped,
tőrbe csalhat megkínozhat, s te mondod rá :élvezed
Szegény fejed most elveszted, ezt megjártad Elawer
szíved felé utat nyitni,tudod te, hogy mit teszel?
Nem gondoltam volna rólam, hogy ez egyszer megesik
Seyanával szerelmesnek lenni neked, jól esik?
Miért kérdezgetsz fura módon önnönmagam engemet?
Nem látod mit én már láttam? Ilyen kerek feneket?
Arca üde, bőre selymes, teste csodás műremek
megölelem, megcsókolom testem, lelkem így kerek
Ajka puha ,sokat nevet
szeme csillog; elepedek
Karjaimba zárom olykor
haja csodás illatcsokor.
Jól van, látom nem tanulsz,felejts hát el engemet
Józan ésszel gondolkodni, melletted én nem merek
Tudom én is, hogy milyen, e bűbájos kis bestia
Rabulejtő ,megigéző gyengéd női praktika
Megértő és gondoskodó, izgága kis tünemény
Annak ,aki beleszeret szertefoszlik a remény
Látom, ránk máshogy néznek az ébenfekete szemek
elfeledni ezt az arcot jól tudom, hogy nem lehet.
Összekötve veled együtt, vele együtt maradunk
Boldogságban úszva mostan, kéz a kézben ballagunk
Nem törődve ezer vésszel s jövővel úgy hiszem
hánykódik a kis csónakunk a felkorbácsolt tengeren.
Prex 2285.27.08
Kloin
Fiatalnak nem nevezném
Mondhatnám tán; koravén
De megjegyzést rá nem teszek
Rajta sosem nevetek.
Termete sem meglepő
Mondtam már, hogy törpe ő?
Jajj annak kit eltalál
E törpe fogta buzogány
Nagy szakállas, mirgő-morgó
Kevés ilyen van hasonló
Humora erőszakos:
Ha nem érted megtapos!
Bajsza alatt zsörtöl nyomban:
"Irgum-burgum én megmondtam"
De arról szól e versike,
Szeretjük de mennyire
Neved rímbe foglalom
Édes kicsi Kloinom
Mottód frappás, megnyerő:
"sok pénz és könnyű nő
Nem leszek kötözködő:
Micsoda törp vonzerő.
Bocsi Kloin elbasztam
Hős költeményt akartam
De az élet túl vidám
Eposz hozzád nem dukál
Szól majd rólad hősi ének
Utódaink így mesélnek
"Hős Kloinról, apám, kérlek"
Vége sem lesz a regének
(Ha majd egyedül utad járod
Eszedbe jutnak jó barátok
Kik egykoron veled voltak
Életedhez támaszt adtak...)
Komment
Még nincsenek kommentek.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.