Áldás vagy átok?

Helyszín:  Permen, Dibala, Stiva

Dátum:     2285.25.05-26.15.

Amíg készül a fogadójuk, a csapat úgy dönt, hogy útra kelnek, megkeresnek egy Gubkar nevű híres alkimistát, aki Seyana információi szerint, valahol a Leath felvidék nyugati, délnyugati oldalán bujkálhat. Arra számít, hogy ha sikerül megtalálni, akkor rá tudják venni, hogy megosszon néhány fortélyt. Persze ez közel sem lesz ilyen egyszerű…

Miután letérnek a dél-quironeai kereskedelmi útról, amit a helyiek az „Olaj útjának” is neveznek, első megállójuk egy Permen nevű városka, ahol betérnek a fogadóba.

Épp a vacsoráznak, amikor is négy útonálló próbálja meg kirabolni a helyet, de balszerencséjükre, ehhez a csapatnak is lesz egy-két szava. A rablók közül csak egy látja meg a napfelkeltét, de neki is az lesz az utolsó, a bíró kezére adják a haramiát, aki elrendeli, hogy akasszák fel a bűnöst. Hálából a csapat kap egy helybélit, aki elkíséri őket egy darabon, és obaszul tanítja őket. Ami ugyan nagyon hasonlít az asziszhoz, de még sincs könnyű dolguk az egyedi mondatszerkezetekkel.

Útjuk következő állomása Dibala, ahol mindjárt a megérkezésükkor különös dolgoknak lesznek tanúi, egy utazó tart a Fáradt Vándorhoz címzett fogadóba a viharos estén, akárcsak a csapat, mikor három alak állja útját. Már éppen vágtába ugratnák a lovukat, hogy segítségére siessenek a szorult helyzetbe került vándornak, amikor egy szemmel szinte követhetetlenül gyors mozdulatsor végén, a három alak holtan rogy össze. Majd mintha mi sem történt volna a rejtélyes idegen, betér a fogadóba, a zord időjárás elől.

A holtestek megvizsgálása után, ők is követik és szobát vesznek ki. Kapkodva elfogyasztott étel után, az idegen azonnal nyugovóra tér. A vacsora maradványai felett a látottakat beszélik meg, amikor újabb vendégek érkeznek.

Elawer azonnal felismeri a két utazóköpenyes, csuklyás idegen mellkasán a déli címert, arany keretben, fekete háttér előtt, három ágú villám hirdeti Hergol boszorkányurának hatalmát.

Mégsem az itt gyakorlatilag ismeretlen címer miatt fagy meg a levegő, hanem az elől belépő alak miatt. Magabiztos tartás, határozott léptek, emberfeletti erő, ahogy fél kézzel emeli fel a mázsás fogadóst a nyakánál fogva, parancsoláshoz szokott hanggal kérdez.

A fogadóban senki sem mer mozdulni, a csuhások enyhén előre tartott ékköves botja legalább olyan fenyegető, mint az ősz hajjal keretezett, mégis fiatal arcú déli oldalán lógó rúnákkal ékesített lunír fegyver.

Elawernek szörnyű gyanúja támad: lehet, hogy akit lát, nem más mint Lothar Khalen, Hergol boszorkányhercegének fia.

Halk neszezés a tetőn, és a kocsmáros már repül is neki a polcoknak a falon. Csörömpölés, ahogy összetörnek a palackok, és ahogy darabokra esik az ablak, amin át egy szökkenéssel ugrik át a rémisztő déli. A két csuhás követi, az ajtón át, néhányan, akik elég kíváncsiak, és elég bátorak az ablakon át figyelik az eseményeket. Látják, ahogy megiramodik az utazó, aki korábban három támadóját, egy pillanat alatt intézte el.

- Állj meg Árkus! – mondja közös nyelven a hergoli.

A másik megmerevedik, majd lassan megfordul. Összeszorított fogai villannak ki haragtól eltorzult arcán.

- Nincs hová menekülnöd, legyünk túl rajta itt és most! – Mosolyogva egyenesedik fel, és karba font kézzel áll meg.

A menekülő lassan az üldözője felé indul, majd egyre gyorsít a léptein, kezei közben a köpeny alatt. Amikor legközelebb előkerülnek, félelmetes gyorsasággal engedi útnak a méregtől csillogó pengéjű tőröket.

Az első hangos csengéssel változtat irányt az abbit alkarvédőn, a második azonban alig több mint egy méterrel a hergoli arca előtt kettéválik, az egyiket a páncélkesztyűs kezével arrébb üti, de másikra már nem marad ideje, épp hogy csak el tud fordulni kissé, így is csak néhány centivel kerül el a nyakát, markolatig vágódik a testébe. Az felordít és előrántja fegyverét és megállíthatatlanul ront előre, mit sem törődve a felé repülő tőrökkel. Még kettő vágódik a törzse felé mire eléri a prédáját. A menekülő idegen meg se próbálja a kezében pörgetett tőrrel hárítani, inkább elugrana, de balszerencséjére, a másik sokkal gyorsabb. Semmi trükk, semmi cselezés, egy sima és tiszta mozdulat vezeti az ősi pengét válltól combig.

Lothar a hulla fölött egy kurta mozdulattal int a csuhásoknak, miközben elteszi a fegyverét, aminek pengéjét egy csepp vér sem piszkítja annak ellenére, hogy néhány másodperce gyakorlatilag kettévágott egy embert.

A csuhás a hulla fölé lép, magasba emeli a botját, és mormolni kezd, az utolsó szó előtt a szívénél döfi keresztül a mozdulatlan testet. Elawer és Seyana a fül számára néma, vérfagyasztó sikolyt hall, Tirion pedig tudja, hogy egy lélek pusztult el örökre.

Az idegenek egy szó nélkül szállnak lóra és indulnak vissza dél felé, a viharban.

Elawer egy szörnyű története mesél a csapatnak kalandozókról, akik soha nem kerültek elő. Hergol boszorkányhercege közvetítőkön keresztül gyanútlan kalandozókat fogad nem létező küldetések elvégzésére. Hogy aztán a fia vadássza le őket, edzés céljából.

Tirion a kocsmáros feleségének kérésére elvégzi a szertartás a temetésen. Majd tovább indulnak délnek.

Következő állomásuk Stiva, ahol megérkezésükkor egy gyönyörű szobrot csodálnak meg.

Később megtudják, hogy egy nagyon tehetséges fiatal lány készítette, akit fel is keresnek.

A lányt Allynek hívják, elvesztette a szüleit, egyedül él, és fiatal kora ellenére nagyon beteg. A látását nemrég veszthette el, a betegség pedig ami szülei halálát okozta, hamarosan vele is végezni fog. Elawer meglátja a gyerekben rejlő hatalmas tehetséget a művészetek felé, ezért megígéri, hogy ha visszafelé jönnek magukkal viszik, és még papot is szereznek neki.      

Másnap reggel szörnyű dologra ébrednek, valami szétmarcangolta az összes lovukat.

A következő öt napjukat azzal töltik, hogy megpróbálnak rájönni, hogy mi történhetett, és végül arra jutnak, hogy a lány életre kelt szobrai okozták ezt a pusztítást. Amikor elmennek a lányhoz és felelősségre vonják, a lány nem tud semmiről, neki a szobrai ugyanott vannak ahol megfaragta őket. Közben a lány védelmére sorra megérkeznek az alkotások és a csapatra támadnak. A szárnyas kőoroszlánnal sikerül végezni, de súlyos sebesüléseket kapnak. Ezért amikor újabbak jelennek meg, leszúrják a lányt, így szüntetik meg a szobrokat mozgató varázst.

Nehéz szívvel, bűntudattal és megválaszolatlan kérdéseken gondolkodva indulnak tovább délnek.

Elawer is csak sejti, hogy maga Della érintette meg a fiatal lányt és ezért lehetett képes ezekre a lélegzetelállító alkotásokra.

Tirion sem lehetett benne biztos miért érezte azonnal olyan közel magához az árvát, amikor megérkeztek, már csak karnyújtásnyira volt Dartontól.  

Azt azonban senki sem tudja, hogy a Fátylak Takarta Arcú Hölgy ajándéka mekkora hatalmat ad a haldokló művész kezébe. Igaz, hogy elméjének épségével fizet érte, de ahogy a test lassan sorvad, úgy teljesedik ki a belső szépség, amelyet képes is lesz átadni alkotásain keresztül. Az egyre fokozódó tehetség segítségével egyre szemkápráztatóbb alkotásokra lesz képes, de az őrület is így hatalmasodik el, épp elme képtelen befogadni azt amit a művész megtapasztal. A szobrai annyira élethűek lesznek egy idő után, hogy már az istenek sem tudják eldönteni, hogy azok tárgyak vagy sem, és egyszer csak életre kelnek. A festmények mozogni kezdenek, a dallamok önálló életre kelnek, a versek pedig képeket alkotnak az olvasó elméjében.

Ahogy közeledik a halál pillanata, úgy nő az energia amit az alkotó a műveibe táplál, majd miután meghal, ez az energia elenyészik, és nem marad más csak a nagyszerű szobrok melyek mintha csak éppen mozdulat közben dermedtek volna meg, portrék amik mintha figyelnék a szemlélőt, tájkép ami olyan mintha ablakból nézne ki valaki, rajzok melyek mindenkinek más-más alakot mutatnak. Dallamok és versek melyek úgy közvetítik az érzéseket, akár ha a legjobb bárd játszana hangszerén.

Egy szem, egy alagút

Helyszín:  Berar

Dátum:     2285.24.14-25.04.

Deccan meghívja újdonsült partnerét a szokásos évenkénti ünnepségsorozatára. Berart Elawer képviseli, ugyanis Car és Dario fontosabb ügyekkel van elfoglalva, és különben sem bíznak a kékvérű északi szomszédjaikban.

Az alagút megtisztítása és alaposabb átvizsgálása után egyértelmű válik, hogy egy elkerülő kereskedelmi út kialakítása jóval több pénzt igényel, mint amennyit Berar évek alatt egyedül össze tudna szedni. Úgyhogy Vittiék úgy döntenek, befektetőket keresnek.

A legjobb ajánlatot egy sinemosi bankház teszi, ők az egyedüliek, akik más beruházó nélkül képesek finanszírozni az építkezést. Az ajánlatuk visszautasíthatatlan, Berarnak csak az itteni oldalon kell kiépítenie egy fogadó telepet a kijáratnál. A Rao felőli részt a Twindle bankház vállalja, az átjárót pedig egy általuk fogadott gnóm mester és csapata készíti el, kevesebb mint egy év alatt. A bankház emberei megérkeznek, és azonnal elkezdődnek a tárgyalások, a terepen pedig már hozzá is látnak a munkálatokhoz.

A Dél-Deccani oldalon azonban két nap alatt, három kőomlás zavarja meg a munkát, amiben 13 ember hal meg, ráadásul a tetemeik sem kerülnek elő.

A csapat azonnal munkához lát, kivizsgálják a gyanús esetet. A hegyen Kloin nyomokat talál, ami arra utal, hogy az omlásokat szándékosan idézték elő, később pedig egy ösvényre bukkannak vérnyomokkal, majd egy lábszár vezeti őket a támadó nyomára, ami nem más mint egy vándorló küklopsz.

Nem mernek megkockáztatni egy nyílt harcot az óriás ellen, úgyhogy álmában altatják el, majd feldarabolják a küklopszot.

A nagy üzlet miatt maga Rex Twindle, a bankház tulajdonosa is Berarba látogat a szerződés aláírására. Vele érkezik a bankház intézője is, aki kőkemény üzletembernek bizonyul, ugyanis a végleges megállapodás részleteinek megbeszélésekor kiderül, hogy Berar részesedése az alagút használatának díjából, mindössze 10% lenne.

Carnak sikerül elérnie, hogy a Berariak ingyen használhassák, a berari székhelyű üzletek pedig fél áron és hogy az alagút őrzését, egy erre kiképzett berari csapat biztosítsa, a bankház emberei helyett. A részesedést a díjakból azonban nem sikerül feljebb tornászni.

Ezért megkéri a csapatot, hogy próbáljanak meg magára a tulajdonosra hatni, hogy engedjen valamennyit a városállam javára, aki egyáltalán nem vesz részt a tárgyalásokon.

Seyana végül kideríti, hogy Rex Twindle gyakorlatilag semmit nem tud az átjáróról és Berar reménytelen helyzetéről Deccannal szemben. De miután felvilágosítja a viszonyokról, és az alagút felfedezésének körülményeiről, a tulajdonos is úgy gondolja, hogy nagyobb rész járna Berarnak, ezért utasítja az intézőt, hogy a végleges megállapodásban a városállam részesedését módosítsák 10-ről 40%-ra.

Közben a csapat kitalálja, hogy a Berartól kapott házat kibővítik, és egy fogadót nyitnak. Megkezdődnek az építkezések, a tervezésből, pedig mindenki lelkesen kiveszi a részét.

Tirion pedig a csapat pénzét az épülő kereskedelmi útba szeretné fektetni, de a bankház erre nem ad lehetőséget, úgyhogy Carral abban állapodnak meg, hogy a berari részbe invesztálnak.      

Jutalomjáték

Helyszín:  Berar, Rao, Uttar

Dátum:     2285.22.19-24.13.

A csapat az esküvő után, a követség távoztával indulni készül, mikor Tirion megérkezik Berarba.

Amikor ebéd után beszámolnak a lovagnak az utóbbi napok történéseiről, Luigi érkezik, egy vaskos ládával a kezében.

Bizalmasan elmeséli, hogy a ládát az egyik mentorától kapta, Alestan Garintól, aki Krad egyik nagyhírű Kutatója volt. Az idős pap, azzal az utasítással adta át a ládát, a fiatal Luiginak, hogy őrizze meg, de csak akkor nyissa ki, ha betöltötte a 25. életévét. Aztán hozza vissza amit elragadtak az egyháztól és hogy nagyon számít rá.

Néhány hónappal később kapta Luigi Alestan halálhírét.

A fiatal Kyel pap nem igazán értette a dolgot, de természetes volt, hogy megtartja az ígéretét. Amikor elég idős lett kinyitotta a ládát, amiben egy szakadt pergament talált, a következő szöveggel:

…mert mindenkinek tudnia kell, hogyan élje életét, befogadva az Istenek útmutatását. Nem hagyván helyet nyerni, fölösleges szabályoknak, melyek béklyóba verik az elmét és akaratot. Mert az Igazság nem a papíron létezik, és nem penna szüli azt világra! Az Örök Körforgás Őre legyen kegyelmes a balgáknak, kik életüket a tudatlanság sötét leple alatt élik meg.

Amíg a Teremtés Urának Igazsága bennünk, emberekben rejlik, mit lelkiismeretünk és szeretetünk táplál, addig gyermekének valója, gyakran a felszín alatt rejtezik, és csak a megfelelő tudás birtokában juthatunk hozzá. A Minden Titkot ismerő áldására csak akkor vagyunk érdemesek, ha elménk nyitott és szabad e világra. Ezért kell művelnünk magunkat, megszerezni az elérhető tudást, és áhítani az elérhetetlent. Ez lészen célja halandó életünknek! 

Alestan Garin

Az Égi Fény 2219. esztendejében

Az írás egyértelműen az öreg Krad pap kézírása volt. De Luigi bárhogy próbálkozott, nem tudott semmit kihámozni a szövegből. Tudta, hogy Alestan Garin, a rejtvények tudója volt, és éveken keresztül olvasta és számolta a szöveget, de nem jutott előbbre.

Aztán mikor Berarba került elfelejtette a ládát.

Átadja tehát a ládát a város jótevőinek, hogy ha képesek fejtsék meg az üzenetet, ő maga már biztos nem fogja. De úgy sejti Luigi, hogy valamiféle kincset rejthetett el Alestan a halála előtt. Azt kéri Luigi, amit tőle is kértek, ha az egyház ereklyéire bukkannak, juttassák vissza azokat.

A csapat kapva kap a lehetőségen, és azonnal nekiesnek a ládának és a papírosnak.

Két napon keresztül vizsgálják a szöveget még nem rájönnek, hogy az nem rejthet semmilyen térképet. Ezért talán csak a térképhez jutás instrukcióit tartalmazza.

Nem kevés fejtörés után rájönnek, hogy az „Igazság” a kulcs, és a szöveg szerint, Kradé a felszín alatt rejtezik.

Szétfűrészelik a ládát, és egy titkos rekeszre bukkannak, amiben csak egy összetekert gyolcsot találnak, miről halványan a következő versikét olvassák le:

A kincset megleled, ha a bökő hajósok végzetével szemben keresed. Hol hajnalban Antoh lehelete rejti a sebet, mi a kő fiainak országába vezet. Jobbra tarts, míg szavad nem veszted. Aztán balra és le. Életet adó lepel alatt rejtezik, felette arany körök jelzik. Kutatók támaszát nehogy feledd!

Útnak indulnak hát, a vers sorait követve. Néhány téves irány után Uttarba egy barlangba jutnak, ami egy elhagyott bányába vezet, ami korábban és jelenleg is rablók tanyája.

Alestan Garin itt találta meg a ládányi rabolt egyházi és egyéb kincset, de mivel nem tudta kihozni a rablók fészkéből, ezért a bánya mélyén rejtette el.

Megtalálják a ládát és sikeresen visszajuttatják a tartalmát Berarba.

Luigi végtelenül hálás, ugyanis a zsákmány között van néhány régi templomi gyertyatartó, arany kupa és pár felbecsülhetetlen értékű vallási értekezés.

A csapat sem járt rosszul, arany, ékszerek, különféle mágikus holmik, és egy titokzatos, erőteljes mágiát sugárzó kupa újdonsült tulajdonosai lettek.

A nemrég felfedezett átjárót pedig Luigi javaslatára Alestan Garinról nevezik el.  

DIPLOMÁGIA

Helyszín:  Berar

Dátum:     2285.20.20-22.18.

Tiriont családi kötelességei Adaciában marasztalják, a többiek nélküle indulnak vissza Berarba, Car és Helia esküvőjére.

Mikor megérkeznek Berarba fagyos hangulat fogadja a csapatot, az esküvői előkészületek ellenére. Dario és Car kapcsolata Helia megérkezése után feszült lett. Car úgy gondolja, hogy Dario féltékeny Helia miatt. Valójában azonban, megtudta, valószínűleg a deccaniaktól, hogy nem lehet gyereke. Ezért átgondolta az életét, átértékelte az eddigi hozzáállását, és úgy gondolta, hogy felhagy az élet örömeinek folytonos hajszolásával, és megpróbál uralkodása alatt valami maradandót alkotni. És igen rossz néven vette, hogy Car és újdonsült felesége úgy kezelik, mintha csak egy üresfejű báb lenne.

Dario elküldte a háremét, elkezdett politikai írásokat olvasni, jelen van az ítélkezéseknél Luigival, és amiben csak lehet, próbál részt venni, ha Berar sorsáról van szó.

És pont most érkezik a levél Deccanból, hogy követség érkezne Berarba, a további együttműködés megvitatásáról. Dario válasza nem késik sokat, szívesen várják a küldötteket.

Car egy kerti séta alkalmával kiszúr egy lapuló orgyilkost, és végez vele. Mivel később nem kerül elő a gyilkos fegyvere, Dario és Luigi nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak.

Car azonban biztos benne, hogy Deccan keze van a dologban, és hogy a küldöttek, csak azért jönnek, hogy az életükre törjenek. Ezért az esküvőt elhalasztja, Heliát pedig a szobájukba zárja, őrökkel az ajtó előtt, és kijelenti, hogy ő sem fog részt venni a megbeszéléseken.

Ezzel csak mélyíti az ellentéte Dario és maga között. Most úgy gondolja Dario, hogy ezt is csak azért csinálja az unokaöccse, hogy meghiusítson bármilyen előrelépést a városállamnak, hogy majd a saját uralkodása idején virágozzon fel Berar.

Három követ érkezik, akiknek feladata, hogy kipuhatolják Berar szándékait, és elképzeléseit. És előkészítsék a terepet, a Deccani nemesek érkezéséig. Hamar közös nevezőre jutnak, és Dario meghívja a nemeseket, az unokaöccse esküvőjére. Car ellenkezik ugyan, de nem nagyon van más választása, mint hogy belemenjen, hogy a deccani küldöttség jelen legyen majd az esküvőn.

A nemesek érkezéséig, pedig Dario harci játékokat rendez, a három vendég, elsősorban Lexi Brindal szórakoztatására.

A csapat sejti, hogy Car megérzése helyes lehetett és a küldöttek igazi célja nem elsősorban a diplomácia. És igazuk is van.

Lord Sanada, a követség vezetője tényleg deccani diplomata, feladata a tárgyalások előkészítése. Viszont a kísérői fehér kesztyűs gyilkosok. Ebur Coteb, vajákos akinek Luigi elszigetelése, és Car és Helia megölése a feladata. Luigit sikerül is elterelni Dariótól, és Berar ügyeitől egy korábbi akcióval, melynek során azt az érzetet plántálja az öreg papba, hogy hamarosan meg fog halni, és most hogy Dario kézbe vette az irányítást, minden tudását át kell adni neki, méghozzá sürgősen. Ezért Luigi egészen a végkimerülésig hajszolva magát útmutatások írásába kezd Dariónak, hogy a halála után is segíteni tudja Berar uralkodóját. Ez annyira jól sikerül, hogy senki sem veszi észre Luigi befolyásoltságát, és csak a veszély elmúltával lesz újra a régi önmaga.

A másik feladatát még Lexi segítségével sem sikerül véghez vinnie, minden igyekezetük ellenére sem. Car gyanakvása, és a karakterek ébersége, minden próbálkozásukat meggátolják. Még csak Helia közelébe sem sikerül férkőzniük, a fiatalabb Vitti halála, pedig önmagában nem elég.

A harmadig küldött Lexi Brindal, ő nem deccani, csak felbérelték a feladatra. Az elsődleges célja, hogy Dariót a befolyása alá hajtsa, ez egészen addig jól megy, amíg észbe nem kap a csapat. Majd miután Seyana is kiveti a hálóját Darióra visszavonul, mert Seyanával szemben amúgy sincs sok esélye, pláne úgy hogy korábban már közelebbi kapcsolata is volt az uralkodóval.

Miután a küldöttség megérkezik, a feladata véget ér. Még szemet vet Elawerre és megpróbálja megbélyegezni, de a bárd megérzi a veszélyt, és inkább elküldi a nőt.

A deccaniak az esküvő napján érkeznek, elég katonával, hogy megtámadják Berart. De a gyilkosok kudarca, és a diplomáciai sikerek óvatosságra intik őket.

Ezért a támadás helyett megállapodást kötnek, a jövőbeli együttműködésről.

A csapat az esküvő után rájön, a küldöttek igazi feladatára, és Luigi és Car elé tárja a történteket. Akik úgy döntenek, hogy az ügyben már nincs mit tenni.

Deccan ugyan nem szerzi vissza a korábbi területét, viszont gazdaságilag előnyös megállapodást kötnek. Berar pedig végre nem lesz teljesen elszigetelve a környező városállamoktól.

Hol a fa főnök?!

Helyszín:  Berar, Adacia, és a Foncetti család birtoka Ehiosban

Dátum:     2285.18.09-20.19.

Valenben a határ előtt banditák támadják meg a csapatot. Az egyszerű haramiák csak elvonják a figyelmet, az igazi, képzett gyilkosokról, akiknek Vitti a célpontja.

A mesterlövész el is találja, egy mérgezett nyílvesszővel, de a második célt téveszt, hála Elawer varázslatának.

A gyilkosok persze nem adnák fel ilyen könnyen, de a varázshasználók ereje elriasztja a támadókat, és reménykednek benne, hogy az, az egy találta is végzetes lesz.

Vitti azonban ha hajszál híján is, de túléli. És végül megérkeznek Berarba.

Tiriont egy levél várja, amit a bátya írt, amiben arra kéri, hogy jöjjön haza, otthon ugyanis a család súlyos gondokkal küzd. A birtokról, egymás után tűnnek el az emberek nyomtalanul. Már egy zsoldos csapatot is fogadtak, a rejtély kiderítésére, de ők is eltűntek mind egy szálig. A parasztok teljesen meg vannak rémülve, nem hajlandóak a földeken dolgozni, a városállam se segít. A Foncetti család bajban van.

Sok évvel korábban, a pyarroni vallás térhódításának idején történt, hogy térítők érkeztek Ehiosba. Akkor még a neve is más volt, és csak néhány gazdaság bontogatta a szárnyait, egy békés összetartó közösségben.

A térítők erőszakosak voltak, és a többséget hamar megtérítették. A pap aki a városba érkezett rávette a falusiakat, hogy templomot építsenek, közben pedig írni, olvasni tanította a gyerekeket. A falusiak könnyű szívvel fordítottak hátat korábbi természetkultuszuknak, a kézzel fogható hatalom kedvéért.

Egyedül Ammur szólalt fel a térítők ellen, és próbálta jobb belátásra bírni a helybélieket, hogy ne hallgassanak az új jövevényekre. Eddig is jól megvoltak, semmi szükség új istenekre, és az új szabályaikra.

Ammur volt a falusiak addigi gyógyítója, füvesasszonya, bábája, és lelki pásztora. Ha valakinek valami baja volt, és felkereste Ammurt az erdei viskójában, és biztos lehetett benne, hogy az öregasszony, egy erszény fűvel, vagy egy üvegcse keserű löttyel megoldást kínál a problémára.  

Ammur teljesen elzárkózott a pap beköltözése után, többet nem tette be a lábát a faluba. És a viskóját is egyre ritkábban látogatták.

Teltek-múltak a hónapok, és a pap, vagy valamelyik túlbuzgó híve sikeresen elterjesztette, hogy Ammur felelős minden korábbi bajukért.

Jócselekedetei és a gyógyító főzetei sötét praktikák lettek, a természet tiszteletének igéi, pedig istenkáromló szavak.

Történt egyszer, hogy két gyermek eltűnt az erdőben. Egy tisztáson játszottak, de elcsatangoltak az erdőbe, és valószínűleg eltévedtek. A szüleik sötétedésig keresték őket, hajnal hasadtával, pedig már az egész falu az ő nyomukat kutatta az erdőben.

Ammur találta meg a gyerekeket délelőtt. Sötétedésig bolyongtak a sűrűben, és a farkasok elől egy fára menekültek.

A kislány leeshetett a fáról, vagy az öccse nem bírta tovább tartani, lent pedig széttépték a farkasok. Ammur elűzte a farkasokat, lehozta a fiút a fáról, és a lány maradványaival együtt a kunyhójába vitte. A fiú elméje nem tudta feldolgozni a szörnyű látványt, ahogy húgát szétmarcangolják a farkasok, értelmetlenül motyogott, folyamatosan remegett, és nem volt hajlandó ételt vagy vizet elfogadni. Ammur épp nyugtató álmot adó főzetét próbálta a gyerekbe plántálni, amikor a szülők és néhány falusi, élükön a pappal beléptek.

De ők nem ezt látták.

Azt látták, hogy a földön a kislány szétmarcangolt maradványai hevernek, és Ammur pedig az ágyhoz félig odakötözött hisztérikusan visító gyerekkel itat meg valami sötét gőzölgő italt.

A pap kérdés nélkül Ammurt vádolta a gyilkossággal, és a falusiaknak se kellett több, azonnal nekiestek. Kirángatták, a kunyhóból, és egy fához kötözték.

Megölte a kislányt, a fiúval is éppen valami istentelen szertartást akart elkövetni, boszorkány! Az ítélet halál. A papnak egyáltalán nem kellett győzködnie a falusiakat.

Ammur próbálta meggyőzni a falusiakat, elmondta, hogy mi történt igazából, de senki nem hitt neki. Boszorkány, az életét védi, egyértelmű, hogy tagad – érvelt a pap. A fiút kérte, hogy mondja el az igazat, de szerencsétlen kölyök beleőrült a sokkba, egy értelmes szót sem tudott kinyögni soha többé.

Ammurt egy hatalmas tölgyre akasztották fel. Nem menekült el, pedig talán megtehette volna. Helyette megátkozta a helybélieket. Megesküdött, hogy visszatér, és bosszút áll, amiért elárulták.  

Mielőtt meghalt, lelkének egy kis darabját sikerült a fába menekítenie. A bosszú láncolta az anyagi síkra, és szép lassan egyesült a fával. Ahogy a fa egyre nagyobbra nőtt, úgy nőtt az ő ereje is. Lelke életerővel táplálkozó szellem lett, és miután a fát uralma alá hajtotta, képes volt bármit elkapni, ami elég közel kerül a fához.

Lassan visszatért a régi ereje, sőt ahogy a fa óriásivá nőtt, a hatalma már jóval túltett Ammurén. Egyetlen dolog hajtotta, hogy bosszút álljon a falusiakon.

Lassan arra is képessé vált, hogy kilométerekről a befolyása alá hajtsa azokat, akiknek védtelen az elméje. Több száz embert csábított az erdőbe magához, ahol aztán elszívta az életerejüket, majd egy szakadékba vezette a szerencsétlen áldozatokat.

Eriket és Kloint is sikerül a befolyása alá vonni, de ezzel csak azt érte el, hogy a fához vezetik a csapatot, ahol aztán tűzzel és vassal kiűzik a gonosz szellemet a fából.

2285. Az amazonok meghódítása III.

Helyszín: Nuir, Leath felvidék, Nuir

Dátum:     2285.15.16-18.08.

A sikeres küldetés után Claudia Lilin megtartotta az ígéretét, és utasításba adta a varázslat tekercsre másolását. És egyéb módón is kifejezte a háláját, amiért megleckéztették a tiszteletlen kormányzót. Különösen Tirion rendreutasítása tetszett neki, amiért a lovagot személyesen részesítette felejthetetlen élményben…

Miután a tekercs elkészült visszaindultak Leathba. Ahol nem kis meglepetést okoztak a visszatéréssel, egyértelmű, hogy a királynő nem erre számított.

A varázslatot a papnők megvizsgálták, és működik. A királynőnek nincs más választása, mint betartani a szavát. Vitti választhat az amazonjai közül.

Vitti elégedett mosolya és huncutul csillogó szeme azonban nagyon rosszat sejtet, és a csapat szinte meg sem lepődik, amikor Heliát, a királynő egyik lányát választja.

Nem úgy a királynő, aki féktelen haragra gerjed, és azonnal a pimasz kérőre veti magát, hogy az életét vegye a szemtelenségért.

Kloin földre rántja Cart a támadás elől, és a királynő első szúrásaitól a saját testével védi a földön heverő Vittit. Közben Erik megpróbálja lefegyverezni, Elawer pedig időlegesen megvakítja. Közbe Helia, aki kifejezetten örült a választásnak és Seyana is a királynő felé rohannak. Patthelyzet alakul ki, az amazonok dermedve figyelik a történéseket, de a főpapnő intésére nem avatkoznak közbe. Aztán a királynő is belátja, hogy ha a szavát szegi, akkor elveszítheti tekintélyét az amazonok között. Úgyhogy ha nehezen is, de uralkodik az érzelmein és elviharzik.

Miután lecsillapodnak a kedélyek, az amazonok egy ünnepség után szélnek eresztik Heliát, aki látszólag szívesen hagyja ott az erdőjét, és indul vissza Berarba Vittivel.

Nuir felé utaznak, ahol is Seyana és Elawer még odaadja Claudiának az elkészített beszámolókat az amazonok nyelvéről és kultúrájáról.

Vittiék elmennek várost nézni, és új ruhákat venni, hogy kisebb feltűnést keltsen Helia a hazaúton. A vásárlás közben azonban alvilági alakok kiszúrják az amazont. Minek következtében, az éjjel rabszolgavadászok ütnek rajtuk a fogadóban, ahol megszállnak.

A támadók mindenre elszánt gazfickók, akik tudják, hogy az igazi amazon önmagában többet ér, mint több hajónyi rabszolga. Ezért minden erejüket bevetve támadnak, a mit sem sejtő utazókra. Vitti súlyos sebet szerez, és valószínűleg Heliát is sikerült volna elragadniuk, ha a csapat tagjai nem állnak ilyen hősiesen ellen.

A sérülésekből felgyógyulva Berarba indulnak. Most már kerülve a feltűnést.

2285. Az amazonok meghódítása II.

Helyszín: Leath felvidék és Nuir

Dátum:     2285.14.07-15.15.

Útközben, elsősorban Seyanának sikerül Heliától megtudnia néhány információt a sárkányokról és a próbáról, de Car is lelkesen próbálkozik.

A hatalmas lények elsődleges tápláléka az égbe nyúló sziklák között legelésző többnyire békés sárkánykosok. A királynőjelöltek feladata egy karom megszerzése ami egy sárkánytól származik. Az amazonok mindig egyedül teljesítik ezt a próbát, és általában sikerülni szokott nekik. Arról viszont, hogy miként szerzik meg a karmot, nem sikerült semmit kideríteni.

Néhány nap terepfelmérés és információszerzés után arra jut a csapat, hogy némi bűbáj bevetésével elejtenek egy kost, ami méreteiben leginkább egy jól megtermett bölényhez hasonlít, úgyhogy inkább nem kockáztatják meg a nyílt összeütközést.

Néhány kivágott, kihegyezett és beásott karóból csapdát állítanak a tetemhez, amit még egy sziklához is kikötnek. Majd várják a könnyű zsákmányra érkező sárkányt.

Jó néhány óra múlva az egyik észre is veszi, majd lecsap rá. Talán azért, mert még ilyen közelről nem láttak soha ilyet, vagy mert megszánták szegény kis nyomi teremtményt nem csinálnak semmit, csak nézik ahogy a csapdával megsebzi magát, majd felemeli a dögöt, és a kötelet is elszakítva nagy nehezen felemelkedik a magasba.

(Előfordulhat, hogy az Internet Explorer nem nyitja meg nagyba a képet, de Mozillával megy)

 

Másodszorra már jobban készülnek, a tetemet amennyire csak lehet, kitömik kövekkel, hogy ezzel is lassítsák a felemelkedést.

A sárkány ezúttal is hosszas várakozás után érkezik, de most azonnal megrohanják. Sikerül kilőni a szemét, Tirion pedig egy hatalmas vágással könyökből vágja le az egyik mancsát.

Miután megünneplik a bestia felett aratott könnyű győzelmet egy kiadós vacsorával - természetesen sárkányhúsból - visszamennek az amazonokhoz.

Az amazonok ámulva fogadják a visszatérőket, valószínűleg arra számítottak, hogy látva a sárkányokat inkább elmenekülnek.

Mindenesetre Vitti már kéri is a folytatást. Az erény próbája keretében a királynő azt kéri, hogy hozza el a papnőinek a varázslatot mellyel befolyásolni tudják a születendő magzat nemét.

A csapat eléggé elkeseredik, Kloin és Elawer Vittinek esik, amiért belerángatta őket ebbe az értelmetlen baromságba, és a fizetségüket követelik.

A kezdeti reménytelenséget végül is az oldja fel, amikor rájönnek, hogy az egyetlen esélyük, Nuir Ellana főpapnője lehet.

Mikor odaérnek, Ernan Roig segítségével találkozót kérnek a papnőtől. Dél-Nuir kormányzója teljesíti is a kérésüket és kieszközöl egy kihallgatást a csapatnak. Ahol aztán Vitti elmondja az ötletét és az eddig történteket. Claudia Lilin először elutasítja a kérést, mondván, hogy egy ekkora hatalmú varázslatot nem fog csak úgy egyházon kívüliek kezébe adni.

Később azonban megkeresi őket azzal, hogy ha megtesznek neki egy szívességet, és eleget tesznek néhány feltételnek, akkor hajlandó teljesíteni a kérést.

Nemrég csúfos dolog történt Ellana templomában. Ludvig Pons, Kelet-Nuir kormányzója megverte az egyik papnőjét. Az eset későn derült ki, a nemes egyszerűen kisétált a templomból. Mivel a kormányzó hatalma meglehetősen nagy Nuir tanácsában, Claudia nem kockáztathatott meg semmilyen nyilvános megtorlást a történtekért, ugyanis azzal hátrányos helyzetbe hozhatná az egyházát, tekintve Pons egyre növekvő támogatottságát. Viszont megtorlatlanul sem hagyhatja, Ellana nem tűri el még az államszövetség egyik kormányzójának sem, hogy kezet emeljen a papnőjére.

Azonban ha a csapatnak sikerülne, valahogy a közelébe férkőznie, és megleckéztetni az öntelt uraságot, akkor teljesíti Vitti kérését.

Claudia és Roig kormányzó információi alapján úgy vélik, hogy a legjobb lenne, ha Nuir egyik fényűző bordélyában csalnák kelepcébe.

Seyana kéjhölgynek adja ki magát, és a számításuk be is jön, ugyanis Ludvig Pons az első látásra kiszúrja az új szépséget, és őt viszi fel a szobájába, amit előbb a testőrkapitánya és varázslója is ellenőriz. Seyana próbálja felingerelni a kormányzót, ami nem kevés megaláztatás árán sikerül is neki, és a kormányzó kezet emel rá. Ebben a pillanatban érkezik az ablakon keresztül Tirion, aki eddig a tetőn rejtőzött és rendre utasítja az erőszakoskodó kormányzót. Közben Elawer semlegesíti az ajtó előtt őrködő harcművészt. Majd az ablakon keresztül kimenekülnek, és egy ott várakozó szekérben rejtőzve elhajtanak a helyszínről.

2285. Az amazonok meghódítása I.

Helyszín: Verion és valahol a Leath felvidéken

Dátum:     2285.13.03-14.06.

A csapat immár Carone Vittivel indul vissza, Mario úgy dönt hogy a három kis árva rokonával marad. Dél-Nuir kormányzója megköszöni a szolgálatot, ami az államszövetségnek tettek, majd észak felé indulnak.

Útközben Carnak vad ötlete támad. Bejelenti, hogy nem hajlandó visszamenni, és célpontként bujkálni az esetleges merénylők elől. Inkább szerez előbb egy feleséget, és vele együtt talán már nem lesz annyira csábító a kihalóban lévő dinasztia trónja. Pláne ha mire hazaér, egy trónörökös is útban lesz…

A csapat hatalmas felháborodással fogadta az eléképzelést. És ez a felháborodás csak nőtt, amikor megtudták, hogy nem akármilyen feleséget akar, hanem egy amazont, akikről köztudott, hogy alsóbbrendűeknek tekintik a férfiakat, vadak és megzabolázhatatlanok. És különben is, ki hallott már amazon feleségről?!

Car azonban hajthatatlannak bizonyult, ha kell, akkor egyedül indul el feleséget szerezni. Először Tirion állt kötélnek, de Eriket sem volt nehéz meggyőzni arról, hogy érdekes lehet ellátogatni a ledéren öltözött harcias nők közé. A többiek pedig, mivel lassan már befektetésként kezdenek védencükre tekinteni, ellenérzéseiket folyamatosan hangsúlyozva, de végül is belementek, hogy elkísérik az őrült vállalkozásra.

Elawer felvette a kapcsolatot Luigi atyával és tájékoztatta a fejleményekről.

Közösen aztán azt találták ki, hogy a legjobb esélyük egy Emrealon kívüli kolóniánál lenne. Útnak indultak hát nyugatra, Verion felé. Elasban, egy hátár széli kis faluban végül, hasznos, már-már biztató információkat kapnak. Úgy tűnik, hogy az itteni amazonok a vártnál kevésbé agresszívebbek és embert sem áldoznak…

Hosszú tanakodás után, összevásárolnak egy kordélynyi holmit, amit az amazonok leggyakrabban elvisznek a fosztogatásaik során, majd beveszik magukat a Leath felvidék erdeibe.

A találkozás az amazonokkal egészen baráti volt, nem nyilazták halomra őket azonnal…

Az ajándék felkeltette az érdeklődésüket. És egy kisebb csetepaté után, még abba is belementek, hogy ha annyira ragaszkodnak hozzá, akkor bekötött szemmel ugyan, de elvezetik őket a királynőjük elé.

Ahol aztán Vitti, mindenki legnagyobb megdöbbenésére köntörfalazás nélkül előadta, hogy mit akar. A hatás nem maradt el. A csapatot elkapták és börtönbe csukták, Vittivel pedig csúnyán elbántak. De a királynő úgy dönt, hogy ahelyett, hogy csak simán megölné, inkább megalázza. Az arcátlanság, hogy amazon feleséget akar, olyan határtalan hogy látni akarják, ahogy megalázkodik előttük, és az életéért könyörög.

Ezért a királynő ünnepélyesen bejelenti, hogy teljesíti a kérését, ha bebizonyítja, hogy érdemes egy amazon szerelmére. Ha teljesíti a bátorság, az erény, és a kitartás próbáját, akkor választhat a királynő amazonjai közül.

Azonnal kezdhetik is a bizonyítást, a bátorság próbájával:

Egy holdtölte ideje van, hogy elhozza egy, a felvidéken élő sárkány mancsát…

A királynő lánya, Helia két nap alatt elvezeti őket, a sárkányfészkekhez, ahol Car hirtelen jött lelkesedés kicsit alábbhagy mikor meglátja a magasban köröző hatalmas szörnyetegeket.

A falon át, az életen túl II.

Helyszín: Erania, Tar és Dreg

Dátum:     2285.10.11-13.02.

Elawer Darin jegyzetei:

„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 11. nap

Seyana maga a való vált álom! Nem tudom mi lelte, de látható volt szemében a vágy. Azok a gyönyörű igéző fekete szemei, szinte izzottak, ahogy rám nézett. Nem szólt egy szót sem csak jött egyre közelebb.  A nyakamat csókolta majd a hajamba túrt, éreztem a keze illatát... Tudtam mit akar, de mégis leblokkoltam, mintha valami kezdő kölyök lennék. Csak álltam és hagytam, hogy megtörténjen. Talán így volt a legjobb és a legcsodásabb. Megcsókolt, egyszerre volt forró, vággyal teli, lágy és selymes. Majd egy mozdulattal, mintha kilépett volna a ruhájából. Még fel sem eszméltem a gyönyörű látványból máris rajtam csüngött és szinte tépte rólam a ruhát. Látszott rajta, hogy át akarja élni a gyönyört, velem. Meztelenül egymáshoz simultunk, a két test illata keveredett, és egyre jobban tüzelte a vágyat mindkettőnkben. Arcom a hajába fúrtam, ő a mellkasomra hanyatlott. Beszívtuk egymás illatát és összeolvadtunk. Leírhatatlan érzés, még sosem éreztem ehhez foghatót… úgy szeretkeztünk még én eddig soha senkivel…

Úgy érzem, kezdek beleszeretni, bár nagyon jól tudom, hogy ezt nem szabadna. Tartanom kellene tőle, de valamiért nem félek… úgy érzem sokat jelentek neki, és nem hazudna.

Még a toronyból láttunk két falut, reggel arrafele indulunk. Kezdem úgy érezni, hogy kissé elfelejtettük miért vagyunk itt. Egy napja szó sem esett Caronéról. Csak a törpe lázálmát hajtjuk és keressük azt a fatemplomot… talán az égiek akarják így…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 12. nap

Majdnem meghaltunk! Mérges vagyok Kloinra! Egyszerűen elfuthattunk volna, de neki hősködni kell! Felelőtlen és ostoba! A legközelebbi falu tele van ezekkel a lényekkel. Nem érdemes megközelíteni. Erik látott valami füstöt a hegy felől, holnap arra megyünk.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 13. nap

A keleti hegyvonulaton egy romvárban vagyunk. Emberekre bukkantunk, akik olyanok, mint mi. Talán a sors akarta, hogy rájuk bukkanjunk.

Úgy 3 évvel ezelőtt szörnyű kór ütötte fel a fejét a vidéken. Az embereket láz gyötörte súlyosan lefogytak, és aki elkapta az általában nagy kínok között lelte halálát. Orvosok, papok, füves emberek, tudósok próbálták megállítani a ragályt, eredménytelenül.

Ám voltak, akik túlélték a betegséget, de a bőrük elfakult, szürke lett. Emlékeiket elvesztették, emberi mivoltukból kivetkőztek. Átváltoztak valami mássá, valami dühödt vadállattá és nyoma sem maradt bennük az emberi értelemnek. Egyre többen és többen lettek és csordába verődve pusztítani kezdtek maguk körül mindent. Ami élő volt és nem olyan, mint ők, azt megölték, a várost feldúlták és a környéket egy valóságos rémálommá változtatták. Ellenük épült a fal, hogy ne terjedhessen ez az őrület tovább a katlanból. Sajnálom őket, csak egy betegség áldozatai. Mostantól nem szörnyetegek, hanem áldozatok a szememben. Fertőzöttek.

 De vannak, akik immúnisak, akik nem kapták el a kórt. Ide menekültek ebbe a várromba, amit megerősítettek amennyire tőlük telt. Itt élnek két éve, állandó félelemben, és még a falról sem tudnak. Ők azt hiszik ez az egész államszövetségben elterjedt. Ők az elfedettek, akiket ide zártak, hogy a pokolban éljenek. Átok azokra, akik hagyták, hogy itt ragadjanak!

Az istenekre esküszöm, hogy kijuttatom innen őket! A többiek is a szavukat adták

Carone Vitti és Mario Buso is itt jártak. Tarba indultak Rémy-t, Mario kisöccsét keresik.  Kloin vele álmodott és valószínű a helyszín Tar, az időpont pedig a ragály csúcspontján lehetett. Hogy miért álmodta ezt… nem tudom, de nagyon érdekes.  A két utazó veszélyben van, de nagy esély van rá, hogy élve megtaláljuk őket. Reggel indulunk…

Eriket most láttam elmenni kettő menyecskével. Mondhatni megadja a módját…

Megint Seyanara gondoltam. El kell terelnem a figyelmemet róla. Amint megvan Carone visszamegyünk a falhoz és szólunk az emberekről. Addig is jelzek esténként a fal felé. Reggel indulunk…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 14. nap

Erik ma reggel bejelentette, hogy a falhoz indul. Csodálom a bátorságát, remélem nincs baja.

Seyana és Kloin súlyosan megsebesültek. Seyana alig élte túl. Az erdőben vagyunk Tartól úgy egy mérföldnyire. A lovag több sebből vérzik, de nem engedi, hogy bekötözzék. Nagyon bizarr és elvakult. Ő sem egy egyszerű kardforgató.

Jártam Tar belsejében, láttam a fatemplomot a csonkolt kezű Kyel szoborral. Kloinnak igaza volt!

Megtaláltam a Buso házat. Túl sok fertőzött gyűlt össze a ház körül, mintha valami lenne ott…

Tirion és én mindjárt visszaindulunk, hogy átkutassuk a házat. A többiek remélem, itt biztonságban lesznek és erőre kapnak. Úgy érzem, találunk valamit, csak a szerencse álljon mellénk és a csillagok vezessék lépteinket!

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 15. nap

Nagy szerencsénk volt, sikerült elterelni a fertőzöttek figyelmét. A házban megtaláltuk Caronét és Mariot, most velünk vannak.

Átjöttünk a nyugati hegyvonulatra, hogy túlélőket keressünk és amúgy is, itt biztonságosabb. Mario keze sérült, Carone jól van. Tirion átadta neki az üzenetet… szegény fiú. Nem is tudom, ki vigasztal kit Mario Vittit, vagy fordítva. Nem hiába veszélyben köttetnek a barátságok. Vajon mi is így fogunk kötődni egymáshoz, ha ennek a küldetésnek vége lesz? Egy biztos az ifjú Carone Vittinek nagy felelősség szakadt a nyakába. De mindenekelőtt haza kell juttatnunk.

Tirion Aurelius Foncetti nem egyszerű lovag már bizonyos. Mágiával bír, és még mindig nem engedi magát bekötözni. Szinte úszik a vérben, és szerinte nem állhatunk a halál útjába ha eljön az ideje. Darton szolgája, biztos vagyok benne.

Sajnos túlélőket nem találtunk, holnap visszaindulunk a várromhoz, majd remélem végre el erről az elátkozott helyről.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 17. nap

Még a levegő is frissebb most. Biztonságban vagyunk. Nemhogy remény van, de biztosan tudom, hogy megmentünk mindenkit és megszűnik az erániai átok! Erik sok emberrel tért vissza, minden elismerésem az övé, bátran viselkedett.

Papok és harcosok jöttek, s megbizonyosodtak róla, hogy a ragálynak vége. Látszik az öröm az embereken, az öröm, amire már 2 éve várnak. Nem félnek, ők is biztonságban érzik immár magukat. Jó látni ennyi reménnyel és boldogsággal teli arcot. Hosszú ideje nem láttam már ilyen boldogságot. A papok mindent elintéznek, azt mondták, holnap indulunk mindahányan vissza a falhoz. Végre nyugodtan pihenhetünk

 Köszönöm Alborne, hogy idevezettél minket!”

Elawer mereven nézett a tűzbe, talán a gondolatai máshol jártak. Fogta a könyvét mely oly kedves számára és lassan kitépett belőle egy lapot – megígérte, hogy mindarról, ami Erániában történt senkinek nem beszél. Kitépett még két másik lapot majd a tűzbe vetette őket. Nagyot sóhajtott majd az égre nézett és mosolygott…

A következő két hónapban az Államszövetség emberei behatolnak Eraniába és módszeresen megtisztítják. A papok megbizonyosodtak róla, hogy az eraniai vész már nem fertőz, és nincs jelen a sem a túlélők, sem azok szervezetében, akik nem kapták el a kórt.

Rossz hír viszont, hogy a túlélőket, a papok legnagyobb igyekezetének ellenére sem sikerül meggyógyítani. A betegség, és a tartósan magas láz, visszafordíthatatlan károsodást okozott az áldozatok elméjében és testében…

Carone ragaszkodik hozzá, hogy itt marad Marioval és részt vesz a további lehetséges bent rekedt immúnis emberek keresésében. Ezért a csapat is marad, és ők is segítenek.

A medence legdélebbi részében rá is bukkannak még néhány emberre, akik épségben megúszták a katasztrófát, és köztük van Mario három gyermekkorú unokatestvére is.

A falon át, az életen túl I.

Helyszín: Eldar és Nuir Államközösség

Dátum:     2285.09.17-10.10  

A csapat úgy dönt, hogy a Tar nevű falu keresését Nuir felé kezdik.

Itakban történik, hogy Seyana az egyik este, egy helyi nemest, Bris Sorelt az ujjai köré csavar, és próbál érdeklődni a kis faluról. A férfi megijed ugyan, de figyelmezteti Seyanát, hogy nem szerencsés az államszövetség területén Erania felől érdeklődni.

Ha a téma szóba kerül, mindenhol hallgatás és baljós pillantások jönnek csak válaszok helyett. Azok pedig, akik nagyon makacsul kérdezősködnek, nem mindig bukkannak fel újra… Nuirban elterjedt, hogy a szomszédos Reak politikai okok miatt megtámadta és porig rombolta egész Eraniát. A történet teljesen homályos és tele van ellentmondásokkal ezzel Bris tisztában van, és mivel egy pillantás alatt beleszeretett Seyanába mindent megoszt vele, és segít neki megtalálni Tart.

Az út közben szerzett térképpel eljutnak Erania feltételezett északi széléhez, de az út egyszerűen továbbkanyarodik. Nem vezet se út, se nyom délnek. Ahogy továbbmennek, egy ültetett erdőn, és a bozótoson, Kloin megtalálja egy felszántott, és fűvel benőtt út nyomát. A nyomokat követve eljutnak egy falhoz amely elzárja Erania medencéjét. Azonnal észreveszik, hogy nincs rajta semmilyen átjáró, vagy nyílás, és a gyilokjárók a feléjük eső oldalon vannak, a néhány épülettel egyetemben. Mintha a néhány százas helyőrség a Nuir Államközösséget védené az Erania felől közelítő veszedelemtől.

Seyana, Erik és Tirion úgy döntenek, hogy a helyőrséghez mennek, és elmondják nekik miért jöttek, remélve hogy a segítségükre lesznek. Elawer és Kloin azonban nem bíznak az üres címert viselő katonákban, úgyhogy várnak, majd később a falon túlra indulnak.

Közben hármukat kihallgatják, majd a helyőrség vezetője hívja az illetékeseket. Később az Államszövetség ügynökei is kihallgatják őket, azonban súlyos hibát vétenek, nem számítanak rá, hogy az őszinte társaság két másik útitárssal együtt érkezett Carone Vitti keresésére. Miután ellátják őket egy-egy erős hűségbéklyóval, elmondják nekik, hogy a keresett személyt Sulisban fogják megtalálni. Kikísérik őket az odavezető úthoz, és már mehetnek is.

Közben Elawer és Kloin visszatér, bevárják őket és megtudják, hogy mi is van a fal mögött. Bár a többiek biztosak benne, hogy Vittit Sulisban fogják megtalálni – köszönhetően, a papok mágiájának – mégsem arra indulnak, ugyanis a dalnok és a törpe ragaszkodik hozzá, hogy előbb nézzenek körül a falon túl.

Elawer Darin így emlékszik ezekre a napokra:

„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 7. nap

Tegnap Kloinnal átkeltünk a falon. A környezet pont olyan volt, mint a másik oldalon, de a tudat hogy ide valamit bezártak, óvatosságra intett minket. Bár utólag belegondolva ez Kloint egy cseppet sem zavarta, már-már túlzottan paranoiásnak tűnhettem mellette.

Megláttunk egy várost, úgyhogy arrafele vettük az irányt. A többieket közben elengedték, s bár visszatérhettünk volna azonnal, Kloin erősködött, hogy menjünk és valamit dünnyögött az álmáról a bajsza alatt.

A város előtt nem sokkal embernek tűnő alakokat pillantottunk meg. De nem azok voltak! Még mielőtt átgondolhattuk volna, mit teszünk állati üvöltéseket hallatva rohantak felénk. Iszonyatosan gyorsak! Vékonyak, a testük szürke a tekintetük üres, de vadak, mint a veszett kutyák. Félelmetes, de látható hogy emberszerűek… vagy valaha azok voltak. Féktelen dühvel és puszta kézzel támadtak ránk, de olyan irtózatosak voltak, hogy ijedtemben kénytelen voltam felfedni a kilétem a törpe előtt; varázsoltam. Titkolni akartam…. még egy darabig legalábbis, de szükséges volt, hogy elmenekülhessünk.

Visszarohantunk a falig, már este volt, ott keltünk át ahol idefele, felkapaszkodtunk a gerincre, a sziklák és fák takarásába.

A megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel. Nagyon furcsán viselkednek, meggyőződésük, hogy Vitti és Mario Sulisban vannak. Mindegyikőjüknek befolyásolták az elméjét, úgy gondolom. Nagy vitában meggyőztük őket, hogy szánjunk még 1-2 napot a falon túli vidékre.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 9. nap

Szép az éjszaka viszont ez a lelkiállapotunkról nem mondható el. Eraniában vagyunk a templom tornyában. Most nyugalom van, csak néha hallunk egy –egy hörgést, halk kaparászást. Csapdában vagyunk. A torony ajtaja mögött és körös-körül a téren nagyon sok van belőlük. Ugyanolyan szürke emberszerű lények, dühvel és gyilokvággyal. Se ételünk se vizünk, 1 napja nem ettünk és nem kertelek a helyzetünk kissé reménytelennek tűnik.

Mi ostobák, beküzdöttük magunkat a romváros közepébe majd itt ragadtunk. Jeleztünk a fal felé, remélem látta valaki. A varázsom hat a rájuk, hiszen szinte állatok, úgyhogy ha holnap sem változik, a helyzet félek, olyan tulajdonságom tör elő, amiről még eddig én sem tudtam. Talán ez a túlélés ösztöne? Nem akarok így meghalni, még nem.  A többiek alszanak, bár szerintem mindenki éber, erőt gyűjtenek. Muszáj aludnom, mindent megpróbáltam, ma este nagyon kimerültem…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 10. nap

Ugyanaz, mint tegnap, és mint egész éjszaka. Több százan is lehetnek. Se vizünk se ételünk, még egy napot nem bírunk ki. Este ki fogunk törni. Lemászunk a toronyból. Nagy a kockázat mindenkinek tudnia kell mi a dolga! Csak egy lehetőségünk van, vagy kijutunk, vagy elevenen falnak fel ezek a szörnyetegek. Kyel adjon erőt, Alborne áldást az éjszaka…”  

A bajok forrása

Helyszín:  Berar, Liac, Florence és Jun Doo temploma.

Dátum:      2285.08.16-09.17.

A csapat úgy határoz, hogy Berarba megy segítséget kérni, és esetleg értékesítik a felfedezett útvonalat a hegyek alatt.

Berar a legszegényebb városállamok közé tartozik, de felismerik, hogy egy ilyen útvonal felbecsülhetetlen értékű lehet. Dario Vitti, a jelenlegi uralkodó személyes is meghallgatta a történetüket, és megjutalmazta őket. Seyanával pedig közelebbi ismeretségbe is került az éjszaka folyamán…

Luigi Ferrera Kyel szolgája, és egyben a király tanácsadója. Az utóbbi napokban egyre sötétebb felhők gyülekeznek Berar csupasz falai felett amiről, Luigi atyán kívül csak kevesen tudnak.

Ellena egyik szolgálójától megtudta, hogy jelenlegi királyuk a várakozásokkal szemben egész biztosan nem fog se lány, se fiú utódot nemzeni.

Nem sokkal később pedig egy nemes utazó érdekezik az udvarba, aki tragikus hírről számol be. Tirion Aurelius Foncetti azzal a céllal érkezik Berarba, hogy Carone Vittinek átadja bátyja, Lepito Vitti utolsó üzenetét és a családi pecsétgyűrűt.

Lepito Vittit Ifinben hatalmas tragédia éri, egy kikötőben veszteglő hajót felgyújtanak, felesége és gyermeke, a lángoló hajóval együtt száll a hullámsírba. Lepito megtalálja azt aki a családja haláláért felelős, de érzi hogy a bosszúját csak az élete árán tudja véghez vinni, ezért megkéri bajtársát, Tiriont, hogy keresse meg öccsét, adja át neki örökségét és tanácsait.

Dario Vitti egyedüli gyermeke volt apjának, és a trónon következő családtag, unokaöccse Lepito Vitti lett volna, halálával azonban az ő öccsére, Carone Vittire száll a trón. Aki így az utolsó örököse Berarnak, és Deccan déli felének. Ő viszont már néhány éve nincs Berarban, hanem a spolettoi hadi akadémián tanul.

Luigi ismerve az itteni viszonyokat, tudja, hogy ha esetleg történne valami Carone Vittivel, akkor Dario halála után, a trón egyenesen az éppen aktuális deccani uralkodó jogos követelése lehetne, semmivé téve a 150 évvel ezelőtti véres polgárháború/rabszolgalázadás/trónviszály végeredményeképpen elért függetlenséget, és szabadságot a rabszolgák ezreinek…

Ezért teljes titokban, megbízza hőseinket, hogy menjenek el a kis Vittiért az akadémiára, és hozzák haza épségben. Tiriont köti „Car” bátyjának tett ígérete, és hallva, hogy bajtársának öccse esetleg veszélyben lehet, inkább a csapattal tart, mint hogy itt várja meg a fiú megérkezését.

Együtt Liac felé veszik az irányt, útjuk eseménytelenül telik, hat nap alatt el is érik az akadémiát, ahol némi kérdezősködés után megtudják, hogy a kis Vitti lassan egy hónapja nem diákja már az iskolának. Mario Buso nevű társa megmenti az életét egy szorult helyzetben, ami elkerülhető lett volna, ha az iskola begyepesedett, kiöregedett, tohonya egyik kapitánya hallgat Carone figyelmeztetésére.

Az incidens után otthagyják az iskolát, és Car hálából meghívja a barátját Jun Doo templomába.

Természetesen követik őket a Vendra hegység felé. Miután eljutnak a hegy lábánál fekvő Florence nevű kis településre, két napos mászással, és egy hatalmas viharral a hátukban feljutnak a Jun Doo templomába.

A templom igazából, egy különös regeneráló képességekkel rendelkező forrás köré épült tiadlani stílusú, méregdrága fürdő, üzemeltetője Jun Doo a meghatározhatatlan korú harcművész.

Eddig példátlan módon gyilkosság történik, de a csapatnak sikerült tisztáznia magát. Megtudják, hogy a keresett két személy valóban itt járt, de már napokkal korábban elmentek, Mario hálóból a szülőfalujába invitálja Cart.

A kellemes pihenés és feltöltődés után Tar felé veszik az irány, továbbra is a leendő örökös nyomában…

 --- o ---

Egy bérgyilkos életének könyvéből, utolsó fejezet:

(immár teljes)

 Hó és csend és vér 

Lors egykedvűen rágta le az utolsó darab húst a sültről a fogadóban. A sarokban ült, szemben az ajtóval, az asztalán még akkor oltotta el ujjaival a gyertyát mikor leült. Így is volt elég fény a teremben, ő sem ült a sötétben, de mégis talán egy árnyalattal sötétebb lett a sarok, így jobb volt a lelkének. Evés közben az egyik szomszédos asztalnál ülő nőt figyelte, pontosabban inkább csak a mellét. De a figyelme egy pillanatra sem lankadt, minden belépőt alaposan megfigyelt, és az ablakokat is szemmel tartotta.

A fatáljára dobta a száraz csontot mikor végzett, egy morzsát sem hagyott, tudta jól, hogy most egy jó darabig ez a csirke lesz az utolsó meleg dolog a gyomrában, holnap hajnalban újra dolgozni indul.

A munkát délután kapta, a szokásos közvetítőn keresztül. Egy név, egy tartózkodási hely, személyleírás, egy erszény tele aranyakkal, és ennek az erszénynek a sokszorosa, ha sikerül elvégezni a feladatot. Zsákmány nem valószínű, de a vérdíj az eddigi legmagasabb, méltó befejezése lesz egy élet munkájának.

Bár nem öreg még, csak körülbelül harminc telet látott, de érzi, hogy lassan abba kell hagynia, nem szabad túl sokáig kísértenie a sorsot. Egy éve történt, hogy az egyik munkáját túlságosan könnyen vette, lebukott, menekülnie kellett, egy vajákos is a nyomában volt, az életéért menekült. Csak egy hajszálon múlott, de a szerencséje nem hagyta cserben, súlyosan megsérült ugyan, de megmenekült. Három hónapig lábadozott, akkor már tudta, hogy lassan fel kell hagynia ezzel az élettel, az életével, a gyilkolással.

Eleinte nem tett félre semmit, napról-napra élt, amikor volt pénze ő volt az olcsó kocsmák és bordélyok királya, aztán mikor elfogytak a rezek is hazament Valenbe, a poros és szeles padlásába. De ezek az idők elmúltak, tudta, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor már nem lehet tovább csinálni, úgyhogy egyre többet rakott félre. Mára már összejött annyi, hogy tudjon venni egy takaros kis házikót a tengerparton, és egy bárkát, amivel halászhat, persze nem itt, valahol máshol, valahol ahol nem kísérti a múlt. Akár már most is abbahagyhatná, de ez a munka lesz a harmincharmadik, szerencsés szám. Az anyjából nem sokra emlékszik, csak arra hogy pici korában mindig számokat mondogatott neki, számolni is csak miatta tanult meg. Egyszer találkozott egy öreg toroni matrózzal, aki mesélt neki a számmisztikáról. Csak annyit jegyezett meg, hogy a páratlan számok jók, és a párosak rosszak. Azóta betegesen kerüli a páros számokat.

- Harminchárom, szerencsés szám. Jó lesz. És a pénzből egy nagyobb hajót is tudnék venni. Nagyobb hajót, emberekkel. Dolgoznom se kéne, csak a hajót kormányozni. A hűs tengeri szelet érezni az arcomon. – motyogta maga elé, miközben a fogát piszkálta a favillával.

Soha nem voltak barátai, úgyhogy csak magában beszélgetett. Ha valamiben nem volt teljesen biztos, csak motyogott egy kicsit magának, elmondta egyszer, kétszer a tervet, átgondolta, meggyőzte magát, és a kételynek még szikrája sem maradt benne.

Felhajtotta a sör maradékát és kilépett az utcára, összerezzent mikor megnyikordult valami fölötte, de csak a cégért lökte oldalba egy kis tengeri szellő, Valen Szépe.

Összehúzta a köpenyét, és árnyként suhant a rejtekhelye felé.

            Egyből megtalálta az akadémiát, ahol a célpontja tanul. Bejutni már nehezebb volt, egy egész napja ráment a megfigyelésre, és egy másik arra, hogy ellopja és elkészítse a megfelelő öltözéket, ahhoz hogy feltűnés nélkül be tudjon jutni, és kadétnak adhassa ki magát. Bent sem lett könnyebb a dolga, nem mert közvetlenül kérdezősködni, inkább csak hallgatózott és megpróbált ráakadni valamilyen szekrényre, vagy ládára, hátha a névtáblán megtalálja a keresett nevet: Carone Vitti

Eljutott a szállásokhoz, és névtáblákat is talált, de a leendő áldozat nem lett meg. Túl nagy kockázatott vállalt, azzal, hogy üres hálótermekben kutatott, már másodszor ment végig a neveken mikor öten léptek be, esélye sem volt elbújni. Nem ismerték, de nem arra gondoltak, hogy egy kívülálló kutat a hálótermükben, arra gondoltak, hogy egy társuk akarja meglopni őket. Menekülnie kellett, üldözői ismerték a terepet, és hatalmas lármát csaptak, nem volt más választása, egy ügyes ugrással kikerült a látóterükből, megbújt egy szekrény mellett, majd kimászott az ablakon, fel a tetőre, és ott lapult sötétedésig, majd a kerten át kilopózott.

            A kudarc alaposan feldühítette, úgy döntött, hogy agresszívabb módszert választ. Beöltözött futárnak, hamisított egy levelet, amiben minden különösebb indoklás nélkül hazahívják, nem sokat bajlódott vele, úgy okoskodott, hogy nem lesz lehetősége felbontani sem a levelet, nem hogy alaposabban megvizsgálni.

Ebédidőben állított be újra az iskolába, a biztonság kedvéért, alaposan elmaszkírozta magát, nehogy valaki felismerje a balul elsült behatolás után.

Az ajtónálló el sem gondolkozott azon, hogy a futárnak honnan volt az arany, amit adott neki, a Vitti fiú botrányával kapcsolatos információkért…

            Lors az út során nem sokat tudott meg úti céljáról, Jun Doo templomáról, csak hogy valamilyen nagyon magasan fekvő fürdőféle lehet, ami teljesen el van szigetleve a világtól, csak egy égbenyúló lépcsősor vezet oda. Egyre inkább bizsergett a tenyere a tőr markolatán, az utóbbi napok nem úgy alakultak ahogy várta. Ráadásul most már nem egyedül van, hanem valami Mario nevű parasztgyerekkel. De annak örült, hogy végre a templomban sarokba szoríthatja az áldozatát:

- Jövök már Vitti, csak nehogy belefulladj a vízbe, te leszel a harmincharmadik, az utolsó. A harminchárom jó. A harminchárom jó. – motyogta újra és újra.

Kétszer cserélt lovat az úton, sietett, nem akarta elszalasztani.

Amikor Florencebe ért csak épp, hogy körülszaglászott, mikor meglátott készülődni két, combos helybélit, öszvérekre pakolták a csomagokat. Gyorsan magára kapkodta a drágábbik öltözetét, narvani utazónak adva ki magát, és már indult is megmászni a lépcsőket.

Az úton összebarátkozott a két hordárral és mindent megtudott a templomról és különc tulajdonosáról, amit csak lehetett.

A jelenlegi tulajdonost igazából nem is Jun Doo-nak hívták, és a szóbeszéd szerint már száznál is több telet látott. Sok-sok évvel ezelőtt egy tiadlani zarándok fedezte fel a helyet, családot alapított és megkezdte a hely kiépítését. Eredetileg csak a családjának szánta, de a hely egyedülálló felfrissülést biztosító forrásai igencsak jól jöttek, amikor az egyre népesedő család pénze elfogyott. Rendszeres látogatók jelentek meg, és a hely híre lassacskán elterjedt. Folyamatosan bővítették a helyet, hogy ki tudják elégíteni a vendégek igényeit. Florence-t is gyakorlatilag a család hozta létre, amikor belátták, hogy sokkal kényelmesebb így, mintha naphosszat erőlködnének az önellátással. Az évek során azonban az Istenek úgy akarták, hogy a család egyre kevesebb utódnak adott életet, a fürdőben végül már nem csak családtagok dolgoztak. Az utolsó családtag az előző tulajdonos volt, aki úgy döntött, hogy mivel nincs utóda, az egyik rendszeres vendégére bízza a helyet, egy világlátott harcművészre, aki apjaként tisztelte az utolsó Jun Doo-t. A halála után átvette a helyet, felvette a nevét, és jelenleg is ő irányítja a helyet.

Az épületekről sajnos nem sokat tudott meg, még soha nem jutottak a külső előtérnél tovább a hordárok, de legalább tudja, hogy érdemes vigyázni a tulajjal, és hogy a sok pára még segítségére lehet.

            Lors már jó előre elrejtette tőrét, két dobótőrét, a mérgei pedig parfümnek voltak álcázva, úgyhogy csak hagyta a táskájában, az övére pedig egy díszes tőrt tűzött, nehogy esetleg gyanút fogjon valaki a magányos de fegyvertelen utazó láttán. Tartott a megérkezéstől, és Jun Doo-tól, ha ugyanis gyakorlott kezekkel valaki esetleg megmotozza, könnyen rálelhet a rejtett fegyverek egyikére.

Bár a helybéliek azt mondták, hogy amikor megérkeznek, a tulajdonos mindig személyesen üdvözli őket, pláne ha vendéget hoznak magukkal, most azonban nem jelent meg amikor felértek a végtelennek tűnő lépcsősor tetejére. Egy gyönyörű kis vágottszemű lány kérte a türelmüket. Lors kapott az alkalmon, produkált egy kis zihálást, köhögött kicsit, mire a lány azonnal bekísérte az épületbe, és frissítővel kínálta. Ivott, kigombolta az ingét, és a tőrét piszkálta. A kísérője biztosította, hogy a mester hamarosan személyesen fogja üdvözölni a templom vendégét, de addig esetleg a fegyvereit betehetné egy szekrénybe, ugyanis itt nem lesz szükség rájuk. Lors örömmel tett eleget a kérésnek, a lány csak végignézett rajta, mikor lecsatolta a díszes tokot, még véletlenül sem akart azzal megsérteni, egy fáradt narvani utazót, hogy tüzetesebben átnézi, még csak a táskájába se nézett be. Pont ahogy tervezte.

Lors azonban nem is sejtette, hogy eközben Mario Buso és Carone Vitti távozása marasztalja Jun Doo-t az érkező azonnali üdvözésétől. A célpontja csak néhány méterrel volt tőle, és a tapasztalt gyilkosnak még csak sejtése sem volt róla, hogy kicsusszan a kezei közül. A legfiatalabb Vitti és barátja, felfrissülve, kipihenve, kellemes élményekkel gazdagodva indulnak neki a lépcsősornak. A visszaúton a hordárok még a kedves narvani utazóról is mesélnek nekik, aki épp most érkezett…

            Úgy tűnik, hogy a szerencse végleg elhagyta a Lorst. Két napba telt neki mire teljesen felderítette a helyet és a vendégeket. És úgy gondolja, hogy megtalálta az itt pihenők között az áldozatát, ugyanis az egyik aszisz kereskedőre illik a személyleírás, ráadásul a kísérője egy nagyobb darab aszisz. Pont ennyit tudott Mariorol is. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg Vitti már nincs itt, hiszen sietett ahogy tudott, és a lépcsőn se találkozott vele. Itt kell lennie!

Óvatosan kell eljárnia, ugyanis a három exkluzív vendégből egyről biztosan megtudta, hogy valamilyen papféle, és egy másik, pedig valószínűleg mágus. Kihallgatott beszélgetésekből azt is megtudja, hogy az áldozata legalább még egy hétig marad, úgyhogy nem kapkodja el a dolgot. Már tudja, hogy fog feltűnés nélkül végezni velük, de azonnal el kell tűnnie, ha itt marad veszélybe kerülhet az élete. A harmadik napot arra szánja, hogy olyan menekülési utat kerítsen, ahol elég időt nyerhet, hogy ne érjék be, ha üldözik. És Florence felé sem mehet, nyilván arra keresnék. Elköt majd egy lovat az istállóból ha leért, de nem vágtat vele el az úton, hanem inkább beveszi magát csendben az erdőbe, ott soha nem jutnak a nyomára.

Már csak a templomból kell valahogy kijutni, ugyanis a bejárat környékét folyamatosan figyelik. Éjjel talál az északi oldalon egy helyet, ahol le lehet ereszkedni, majd lefelé át lehet mászni a lépcsőhöz, olyan 200 méterrel lejjebb a bejárattól. Annyi bőven elég lesz, a látótávolság sokkal kisebb. Nincs már idő kipróbálni, csak a kötél aljáig mászik, nehéz lesz, de meg tudja csinálni. Kötelet a raktárból lopott, már nem viszi vissza, elrejti a hó alatt, kéznél kell lennie, de holnap nem lesz ideje elmenni érte. Hamarosan felkelnek a szolgák, vissza kell menni. A következő este végre túl lesz rajta…

            Délelőtt pihen, és készül. Délután új vendégek érkeznek. Kicsit nyugtalanítja a dolog, de alaposan megnézi őket, és megállapítja, hogy nem fognak veszélyt jelenteni. Két ficsúr költözik az exkluzív részbe, és egy különös társaság a leendő áldozatok folyosójára: egy gyönyörű nő, egy csepűrágó aki a testvérének mondja magát, de biztos nem az, így báty nem néz a húgára. Mondjuk nem is csoda, ilyen feneket nem minden nap lát az ember, és az a…

- Lors, szedd össze magad! Elkalandoznak a gondolataid, az egész életed hátralevők része szólhat a nőkről, de ma nem, koncentrálnod kell!

És egy törpe. Fura társaság, de nem tűnnek túl veszélyesnek.

A délutánt megfigyeléssel tölti, csak ebédre és vacsorára jelenik meg. Este visszavonul és előkészül: Tőr az övbe, két alaposan mérgezett dobótőr az alkaron. Egy szűk nadrág, és egy ing. A lépcsőn nehéz lesz cipő nélkül, de a házban túlságosan megnehezíteni a mozgást.

A tető gerendái közt mászik hangtalanul, és teljesen észrevétlenül. Meg kell várni, amíg minden elcsendesedik. Az újonnan érkezettekkel maradnak a legtovább fent. És az öreg próbálkozik a lánynál, vén kéjenc…

A törpe marad utoljára a vízben. Nincs jó helyen, kint nem lehet átkelni így, bent kell menni a házban, időveszteség.

Addig vár, amíg csak lehet, de a törpe még mindig kint van, nem lehet tovább húzni, el kell indulni, különben túl késő lesz. Megölni nem lehet, túl korán felfedeznék kint, bent kell mászni. Időveszteség, de menni kell.

Lors hangtalanul jut el áldozatához, macskaügyességgel huppan a gyékényre, csak egy sóhajnyi hangot hallani. Kivár, nincs mozgás, nem ébredt fel. Fölé hajol, rátérdel a kezeire, bal kezével befogja a száját, jobbal pedig átvágja a torkát, egész mélyen. Aztán két gyors döfés a szívbe, nincs ideje várni. Egy hangot sem hallani, a szerencsétlen épp hogy megfeszül, és már ki is lehelte a lelkét. Szinte felébredni sem volt ideje.

Lors megint kivár, semmi mozgás. Elrakja a tőrt és már mászik is. Fel a gerendák közé, és át az északi oldalra, a törpe még mindig kint fürdik. Biztos alszik.          

A kötél pont ott, ahol hagyta, a hurok előkészítve, csak be kell akasztani és már mászik is lefelé. De mi ez? Hirtelen erős széllökés vágja a sziklához, heves hóvihar vakítja el. Honnan sújtott el ez a pokoli vihar, az udvaron szinte a szél sem mozdult. Nem ér rá gondolkodni, le kell jutni, bármi áron. A szélrohamok egyre hevesebbek. Recsegnek a csontja, amikor a falhoz vágja a szél. Egy kiálló sziklába beleakad a csuklóján a bőrdarab, az egyik mérgezett dobótőr majdnem beléfúródik. Leszakítja és a mélybe dobja. Az ujjai egyre jobban fáznak, már majdnem lent van a párkánynál, de szép időben is nehéz munka lenne megmászni, ilyen körülmények között nem tudja megcsinálni!

Visszafordul, egyre nehezebben tud mászni, az ujjait alig tudja mozgatni, minden erejét be kell vetnie, hogy visszajusson. Amikor felér, zakatolnak a fejében a gondolatok. A kötelet ott felejti, nincs ereje a gerendák felett mászni, egyszerűen átszalad rajtuk. A szobájához ér, de eszébe jut, hogy ha itt marad, meg kell szabadulni a tőrtől. Átmászik a másik folyosóra, és kidobja a tőrt a déli oldalon, és visszamászik a szobájába. Lemossa magáról a vért, és eltünteti a nyomokat. Egy percet se tud aludni. Itt ragadt ebben a gőzölgő pokolban!

            Néhány órába telik még végre össze tudja szedni magát annyira, hogy értelmesen tudjon gondolkodni. Hajnalodik, mindjárt megtalálják a hullát. Természetesen kell viselkednie, eltüntette a gyilkos fegyvert. A szobájába nem vezetnek nyomok.

Ha az öreg szól valakinek, és segítséget kér akkor vége. De lehet, hogy nem akar nagy felhajtást csapni, hiszen az nem tenne jót az üzletnek, akkor megúszhatja. Mindenesetre normálisan kell viselkedni, amennyire csak lehet. Semmi kockázat, csak a szerep, és közben kiutat keresni. A pénz is elfogy hamarosan. Két-három napot még maradni kell, akkor nem lesz gyanús.

Reggel jön a várt felbolydulás, de nem lesz nagy felhajtás. A lányok a szobáikba tessékelik a bámészkodókat. Ebédnél szintén semmi, és az öreg se jelenik meg. Az öreg egyedül akarja megoldani a dolgot. Nagyon jó, úgy néz ki, hogy nem lesz baj.

Napközben elmennek, akik tegnapelőtt érkeztek.

- Nagyszerű, holnap én is lelépek. – gondolja Lors, és nyugovóra tér.

            Éjjel arra riad fel, hogy kicsi de erős kezek szorítják le a földre, belopóztak hozza, és nem vette észre! Két ütés gyomorba, valaki a mellkasára térdel, és Jun Doo szigorú arca, amit utoljára lát mielőtt elveszíti az eszméletét.

Egy ablaktalan sötét helyen tér magához. A falhoz van kötözve, két mécses pislákol a szoba túloldalán. Az öreg alakja rajzolódik ki előtte. Nem szól egy szót se. Csak nézi.

Aztán megérinti, és Lors a poklok kínjait éli át. Nem üti meg, nem vágja meg, csak épphogy hozzáér az ujjhegyével, de mégis olyan mintha minden tagját egyszerre zsigerelnék ki. Elviselhetetlen fájdalom. És az öreg nem szól semmit.

Elveszíti az eszméletét, de magához térítik, újra és újra. Az öreg csak áll, és időnként megérinti. Elveszti az időérzékét, a hallását, a látását, már gondolatai sincsenek, semmi nem marad csak a fájdalom.

Megtörik. Mint egy gyerek, könyörög, hogy ne nyúljon hozzá többet. Elkezd mesélni, mindent magáról, és hogy miért jött ide, az egészet. Az öreg nem szól egy szót se, csak áll egyhelyben.

Amikor végzett csend lesz. Sírva könyörög, hogy ne legyen több fájdalom.

Az öreg közelebb lép, és elmondja neki miért nem üdvözölte személyesen, amikor megérkezett.

Lors hisztérikusan vihogásban tör ki, Darton sötét tréfáján nevet. Észre sem veszi, amikor az öreg megérinti a rázkódó mellkasát, utoljára.

Anyád, az

Helyszín: Rao és dél Deccan.

Dátum:     2285.08.12-15.

Paras Dalip bérgyilkosai nem érkeznek vissza a tervezett időben, ezért úgy dönt, hogy összecsomagol és menekülőre fogja a dolgot, hűséges szolgájával Rassal. Az értékeikkel és a térképpel beveszik magukat a barlangokba…

A Zöld Lomb mögött, Seyana, Elawer és Donató éppen ismeretlen utazóként, örök nyugalomba helyezik Zan Forlan testét, amikor Erik és Kloin megérkezik.

Útközben felbontották a levelet, és úgy tesznek mintha lázongó parasztok támadták volna meg őket. A levélből megtudják, hogy Donató és Paras régi bajtársak és, hogy most menekülni kényszerül valamiért, valószínűleg az általuk felfedezett átjárón át. A rejtett kérést azonban nem fedezik fel, amiben egy korábbi esetre hivatkozva, arra kéri a gróf Donatót, hogy szabaduljon meg azoktól, akik a levelet hozták, és esetleg utána kérdezősködnének.

 Donató eleget is tesz a kérésnek, és egy jó adag méreggel fűszerezi az ételüket és italukat. Estére Erik ágynak esik, Kloin erős törpe szervezete azonban enyhe gyomorrontásként gyűri le a halálos mérget. Időközben Seyana és Elawer rájönnek, hogy a két idegen a segítségükre lehetnek, ezért Seyana segíteni próbál Eriken, rájönnek hogy a kocsmáros mérgezte meg őket. Ent másik kocsmájából hoznak ételt, így elkerülve a további mérgezést, Erik másnapra rendbe is jön.

Donató látva, hogy a törpére nem hatott a méreg, és hogy összebarátkoztak a másik két utazóval, felhagy a kísérlettel, hogy eleget tegyen barátja kérésének, és amikor arra kerül a sor, hogy vendégei számon kérik rajta a mérgezést, félvén a túlerőtől, inkább csak elkergeti az alkalmatlankodókat.

Seyana, Elawer, Erik és Kloin most már együtt indulnak Paras Dalip birtoka felé. Amikor elérik, alaposan körbekémlelnek, majd bejutnak. De a házban, a gonosz gróf és sátáni szolgája helyett csak félig már eszméletlen, mulatozó szolgákat találnak. Tőlük megtudják, hogy a grófon és Rason kívül a szakács és a lovászfiú is eltűnt.

A házat átkutatva rátalálnak a rejtett földalatti kínzókamrára. Miután meggyőződnek róla, hogy Lilian már nincs itt, a gróf nyomába erednek.

A lovaikat a hegy lábánál hagyják, és úgy számolnak, hogy a grófnak maximum fél napos előnye lehet. A magabiztos törpe fejből vezeti őket keresztül a földalatti járatokon.

Ras sötét praktikáinak hála azonban az útjuk ezúttal sem zökkenőmentes, a korábban már megölt óriási vakond élőhalott változatával találják szembe magukat. Együttes erővel sikerül legyőzniük másodszor is a bestiát. Kloin azonban súlyos sebet kap, és a páncélja is tönkremegy.

Ras éppen a fölöslegessé vált szakácsot és lovászfiút próbálja elrejteni a bozótban, amikor megérzi, hogy a teremtményét megölték. A gróf utasítására menekülés helyett inkább csapdát állít üldözőiknek. A két szolgát is élőhalottá teszi, és a barlang kijáratánál uszítja a csapatra. A harc közben megbújik és minden erejét felhasználva egy szörnyű ragályos rontást helyez el az első sorban harcoló Eriken, majd a gróf után menekül a bozótba.

A kalandozók végül is legyűrik a zombikat, de közbe Elawer szeretett, összecsukható könnyű nyílpuskája csődöt mond és javíthatatlanul tönkremegy. Miután kiérnek a barlangból, már érzik a rontás hatását. Erik legyengült szervezete bírja a legrosszabbul, de 5 órás szenvedés után, már őt is útra kész állapotba sikerült hozni.

Kloin vezetésével, a menekülők nyomaikat követve ők is beveszik magukat a bozótosba. A bozótból kiérve, még egy darabig követni tudják a nyomokat, de az nehezebb terepen elvesztik őket. Az éjjel közeledtével úgy döntenek, hogy letáboroznak.    

Iránytű a lompos

Helyszín: Quiron-tenger déli partjánál, Deccan városállama.

Dátum:     2285.08.07.

Seyana és Elawer együtt fojtatják útjukat nyugat felé, és Deccan városába érkeznek.

Seyana egy helyi nemes, Nor Bert társaságában múlatja az időt, amíg Elawer a szokásos zenélésen kívül, egy másik helyi nemes kérésére elvállalja a lánya közös nyelvoktatását. Az Kristiansen családot lenyűgözi a zenész műveltsége és intelligenciája, és egyre több időt tölt a házukban. Az öreg aztán arra is megkéri, hogy maradjon náluk és a két fiatalabb fiút tanítsa meg a világ dolgaira. A legnagyobb hatással azonban mégis a tanítványára van, a fiatal és gyönyörű Mikaelára. A lány fülig szerelmes Elawerbe, és kitartó közeledésének hála sikerül rávennie, hogy az egyik éjjel szökjön be hozzá. Erre az éjszakára a lány, de még az apja is sokáig emlékezni fog, ugyanis reggel kiderül, hogy a lány többé már nem ártatlan. A vérfoltos lepedőre válaszul Mikaela büszkén fedi fel apja előtt a látogatóját.

Az öreg Kristiansen minden követ megmozgat, hogy elégtételt vegyen a gaz merénylőn aki elvette lánya féltve őrzött ártatlanságát, és ezáltal visszanyerje családja becsületét, de Elawer időben elhagyja Deccant, és a veszélyes Uttaron át nyugatra folytatják az útjukat, Seyana is vele tart, a továbbiakban mint testvére mutatkoznak be.

Következő állomásuk az Ent nevű kis pihenő, Uttar és Rao határán, a dombon lévő Zöld Lomb fogadót választják szállásul. Éppen végeztek a vacsorájukkal, mikor egy súlyosan sérült férfi tántorog be a fogadóba, és segítséget kér. Donató segít egy szobába vinni a sebesültet, ahol Seyana szakszerűen ellátja a sérüléseit. Éjjel csak pillanatokra tér magához, elárulja, hogy Zan Forlannak hívják, és hogy a határhoz közel támadták meg, de végzett a támadóival. És a bosszút emlegeti. Reggelre a szervezetébe került méreg végez vele.

Elawer megtalálja nála a levelet, amit Lilian Forlan írt az apjának.

Délelőtt kérdezősködnek a határon, és egy nyugatra tartó futártól megtudják, hogy egy Forlan nevű családdal csúnyán elbántak a napokban. Donatót megkérik, hogy adják meg a végtisztességet a szerencsétlenül járt utazónak, nem árulják el a nevét, ugyanis amikor arról érdeklődnek, hogy ismeri-e a Forlan nevet azt mondja, hogy úgy emlékszik az egyik barátja egy Forlan lányt vett el.

Seyana és Elawer elhatározza, hogy végére járnak a dolognak, nem hagyhatják, hogy egy ilyen szörnyeteg karmaiban szenvedjen egy fiatal hölgy. 

Inkább kutya

Helyszín: Quiron-tenger déli partjánál, Rao városállama.

Dátum:     2285.08.04.

A Törött vitorlához címzett rakparti kocsmában nemrég kikötött matrózok próbálják meg borral kimosni a tenger sós ízét a szájpadlásukról, amikor egy törpe lépdel be a fogadóba. Italt kér, leül és a hóna alatt hozott vekni kenyeret majszolja, miközben kártyázókat figyeli.

Két összeszokott helyi csaló éppen Eriket, a napcserzette bőrű matrózt próbálják kifosztani, nem kis sikerrel. Amikor kiderül, hogy a tartozását nem fogja tudni kifizetni, bátran szembeszáll támadóival, azonban az érkező túlerővel már nem tudja felvenni a harcot, Kloin a törpe, segítségére siet, és alaposan helyben hagyják a verőlegényeiket, de a helyi csőcselék újabb hullámai már kettőjüknek az erejét is meghaladja, ezért a sérült Erikkel inkább úgy döntenek, hogy menekülőre fogják. Egy vándorkereskedővel sikerül kijutniuk a városból, de félnek az üldözőktől, ezért letérnek a kereskedelmi útról, és dél felé veszik az irányt.

Éjjel vihar kerekedik, és úgy esik, mintha dézsából öntenék, ezért szállást kérnek egy közeli udvarházban. De elzavarják őket, úgyhogy a pajtában húzzák meg magukat.

Gróf Paras Dalip birtokára tévedtek, aki éjjel épp a problémái megoldásán fáradozik.

Nemrég temette el harmadik fiatal feleségét, a szerencsétlen sorsú Lilian Forlant. Kalandozásai után letelepedvén, nem sikerült lemondani perverz és kegyetlen szenvedélyeiről, úgyhogy elszegényedett úri családok fiatal lányainak kezét kérte meg, majd az esküvő után hazatérve feleségeit a pincébe zárva, hűséges szolgájával Rassal, hónapokig kínozta, így élve ki beteges vágyait.

Lilian azonban okosabb és találékonyabb volt mint elődei, és az egyik szolga elcsábításával, sikerül kijuttatnia egy szakácskönyvből kitépett oldal hátuljára írt levelet az apjának, amiben segítséget kért.

Később a gróf rájött, hogy Liliannek sikerült segítséget kérnie, és a szolga halálra kínzása után megtudta, hogy az apjától kért segítséget. Orgyilkosokat küldött hát a Forlan családra, hogy tüntessék el a nyomokat. A bérgyilkosok megölték az idős Forlant és feleségét, és felgyújtották a házukat. De addigra a másik gyerekük, Zan Forlan már úton volt kiszabadítani a húgát…

Mikor a fülébe jutott, hogy egy törpe kért szállást nála, kapott az alkalmon és felbérelte a két utazót, hogy derítsék fel az Idinal-hegység legkeletibb nyúlványa alatt húzódó járatokat. Ras úgy tudta, hogy évszázadokkal, vagy talán évezredekkel korábban, goblinok és orkok lakták a hegyvonulat barlangjait, ezért úgy gondolta, hogy a röghegység keleti oldalán is kell lennie barlangoknak, ha a nyugati oldal tele van velük. Egy ilyen menekülési útvonal pedig minden esetre jól jönne a grófnak, ha esetleg a fogadott gyilkosok elkésnek, vagy az elterjedő szóbeszéd magára haragítja a közelben élő többi nemest.

Bőséges jutalmat ajánlva megbízta tehát őket, hogy találják meg a barlangok között a Deccanba átvezető járatot a hegy gyomrán át, és bizonyosságul hozzanak egy ágat a másik oldalon honos egyik cserjéből.

Elindultak hát, és felderítették a barlangokat, és meg is találtak egy átvezető utat. Azonban a járatnak akadt egy lakója is, egy óriásira nőtt vakondszerű lény. Sikerült legyőzniük, és átjutottak rajta. Kloin a lény egyik hosszúkard nagyságú karmát magához vette, trófea gyanánt. A másik oldalon egészen Berarig mentek, ahol feltöltötték a készleteiket és visszaindultak a kért cserje egyik ágával. Paras Dalip betartotta a szavát, megkapták a jutalmat a rajzolt térképért cserébe. Majd arra kérte őket, hogy nem kevés extra pénzért vigyenek el egy üzenetet a Rao keleti határánál lévő Ent nevű kis helységbe, Donatonak, régi bajtársának és a Zöld Lomb vendégház tulajdonosának.  

Könnyen jött, könnyen ment

Helyszín: Quiron-tenger déli partjánál, Valen városállama.

Dátum:    2285.08.04.

Seyana, a szemrevaló fiatal hölgy egyedül érkezik a városba, útját mindenhova kiéhezett férfiak pillantásai követik. Nem sokáig kell egyedül kóborolnia a városba, a Valen szépe nevű fogadóban egy Marius Karls nevű ifini selyemkereskedő vendége lesz. Megnyerő személyiségével hamar rabul ejti a középkorú kereskedőt, aki aztán magával hívja Abasziszba hazavezető útjára, de Seyana nemet mond, és inkább egy helyben kínálkozó lehetőség felé fordítja a figyelmét….

A városban tartózkodik jelenleg Elawer Darin is, fogadóról fogadóra járva, a vándorzenészek izgalmas életét éli. Az egyik éjjel azonban a fényűző Quiron gyöngye fogadóba hívják…

Temes egy szürke kis kereskedőinas, aki hatalmas vagyonra tesz szert, a felettesei hirtelen halála okán. Zavarában  nem tud mit kezdeni, a vagyonával, úgyhogy egy fogadást köt, és mivel a szerencse még mindig a pártját fogja ezért megsokszorozza az ölébe hullott vagyont.

Korábbi munkatársaival és barátaival hatalmas ünneplésbe kezd, a Quiron gyöngyébe bérel egy hatalmas lakosztályt, Elawert felfogadja, hogy a szórakoztatásukra legyen, és megénekelje hatalmas szerencséjét, és Seyana figyelmét is sikerül felkeltenie…

Eközben a város alvilága sem nézi tétlenül a fékevesztett költekezést, lassan de biztosan szorul a hurok Temes nyaka körül, aki ebből mit sem vesz észre. Elawer és Seyana felismerik a veszélyt és figyelmeztetik is Temest, de a balga lélek túl későn eszmél és akkor is az azonnali menekülés helyett, inkább a saját csapdájába zárkózik be.

Elawer daloskönyve

A Könyörtelen

Jön mikor sötét lesz az éj
Irgalmat tőle ne remélj
könyörtelen gyilkos ő
kegyelmet nem ismerő
Sötét szeme vérben forog
mocskos pofája vicsorog
lehelete jég és halál
bárhova bújj ő megtalál.
hajtja őt gyilok vágya
halott tested meggyalázza
Lelked soha nem tér vissza
az éltető körforgásba.
Mosolyogva követi el
a legfőbb bűnt mit ember ismer

S e fenevad szabadon jár
bűzlik körötte a halál
Átok legyen rajta hát
s torzult testét járja át
minden kín mit ismerek
mert a bosszúm így kerek
de bármit teszek csak nevet
tudja jól mit nem teszek
kezem által nem éli át
halál legborzalmasbbikát
mert bennem van mi benne nincsen
én nem vagyok: KÖNYÖRTELEN.
(Állj bosszút ó Uwel, amen)

Dibala 2285.26.03.

Hajnali látomás

Árnyak suhannak nesztelen
szél fú, s fákat áztat az ég,
ezen a borús reggelen
vándorunk egy ligetbe tér.

Megáll, s szemét tágra nyitja:
Mi ez mi őt így elkábítja?

Magas szobor emelkedik, karcsú nő alakja..
Kezében véső, ecset, kalapács...
arcát harci dísz takarja

A vándor az ámulatból hirtelen felriad
Körötte szobrok mindenütt, mint egy furcsa had.

Mind gyönyörű mesteri alkotás
Milyen élethű, mily kecses s mintha mozdulna...
Lelkét borzongató érzés járja át
Most már e rideg panteonból kifutna

Bolyong, kavarog körötte a világ...
s közepén megpillant egy törékeny kicsi lányt!

A lány kezében véső és kalapács...
tébolyult szemei előtt ismét látomás
s életre kel egy újabb alkotás

Női kacaj hallik csendesen
Della áldása leng át a ligeten.

Ki meghallja, övé lehet egy más világ...
teremtő lesz maga is!
Menekülj vándor, s te add másnak át
Della, édes átkaid!

2285.26.16

Hitvallás

Kicsi Leány, távol innen
Alkot csendben, észrevétlen
Tündérek csodájára járnak
Keze minden munkájának

Az igazságot csak ők tudják
Alley minden csodás titkát
Annak aki látja, hallja
Örömkönnyes lesz az arca...

Mert egy Múzsa néki adta át
Ajkára édes csókját
S mint bimbózó virág
Kinyílt lelkében a világ

Szárba szökkent hirtelen
Gyökere jó földbe lenn
S gyenge szellő fújja tovább
Ezerfele virág porát

S ez ajándék hova elér,
Feltámada majd a remény
Szívek telnek boldogsággal
Nem törődve rút világgal

S ki tüntér titkok tudója
ne bújjon el gyáva módra
Suttogja el úgy az imát,
Hogy törje át a világ zaját:
Álljon havas bércekre fel
Zengjen végtelen réteken
Kietlen puszta közepén
Sötét barlangok mélyén
Hogy mindenkihez eljuthasson
Lelkének vigaszt nyújtson.

Én is immár szellő vagyok
Süvítő orkánban kiáltok:
Nem hajt pénz s hatalom
mindenkinek szól a dalom
mosolyt csalva halvány arcra
Alborne tudom, ezt akarja...

Prex 2285.27.06.

Vívódás (avagy, valami nagyon nyálas:))

Elmesélni, hogy mit érzek úgy gondolom nem lehet
Verset írni annál inkább, arról akit szeretek.
Fura érzés embernépnek, kinek szíve így eped,
tőrbe csalhat megkínozhat, s te mondod rá :élvezed

Szegény fejed most elveszted, ezt megjártad Elawer
szíved felé utat nyitni,tudod te, hogy mit teszel?
Nem gondoltam volna rólam, hogy ez egyszer megesik
Seyanával szerelmesnek lenni neked, jól esik?

Miért kérdezgetsz fura módon önnönmagam engemet?
Nem látod mit én már láttam? Ilyen kerek feneket?
Arca üde, bőre selymes, teste csodás műremek
megölelem, megcsókolom testem, lelkem így kerek

Ajka puha ,sokat nevet
szeme csillog; elepedek
Karjaimba zárom olykor
haja csodás illatcsokor.

Jól van, látom nem tanulsz,felejts hát el engemet
Józan ésszel gondolkodni, melletted én nem merek
Tudom én is, hogy milyen, e bűbájos kis bestia
Rabulejtő ,megigéző gyengéd női praktika

Megértő és gondoskodó, izgága kis tünemény
Annak ,aki beleszeret szertefoszlik a remény
Látom, ránk máshogy néznek az ébenfekete szemek
elfeledni ezt az arcot jól tudom, hogy nem lehet.

Összekötve veled együtt, vele együtt maradunk
Boldogságban úszva mostan, kéz a kézben ballagunk
Nem törődve ezer vésszel s jövővel úgy hiszem
hánykódik a kis csónakunk a felkorbácsolt tengeren.

Prex 2285.27.08

Kloin

Fiatalnak nem nevezném
Mondhatnám tán; koravén
De megjegyzést rá nem teszek
Rajta sosem nevetek.
Termete sem meglepő
Mondtam már, hogy törpe ő?
Jajj annak kit eltalál
E törpe fogta buzogány
Nagy szakállas, mirgő-morgó
Kevés ilyen van hasonló
Humora erőszakos:
Ha nem érted megtapos!
Bajsza alatt zsörtöl nyomban:
"Irgum-burgum én megmondtam"
De arról szól e versike,
Szeretjük de mennyire
Neved rímbe foglalom
Édes kicsi Kloinom
Mottód frappás, megnyerő:
"sok pénz és könnyű nő
Nem leszek kötözködő:
Micsoda törp vonzerő.

Bocsi Kloin elbasztam
Hős költeményt akartam
De az élet túl vidám
Eposz hozzád nem dukál
Szól majd rólad hősi ének
Utódaink így mesélnek
"Hős Kloinról, apám, kérlek"
Vége sem lesz a regének

(Ha majd egyedül utad járod
Eszedbe jutnak jó barátok
Kik egykoron veled voltak
Életedhez támaszt adtak...)

És látja amint…

¹⁶

Kezdődik az aranyszín-előadás, a napsugarak tündér táncra gyűlnek
S harmatcsepp gyémántok million csillagként ragyogják a földet.

¹⁷

Apró virágok ébrednek a hívó szóra, s a táj, mint parányi festők álma
Ezernyi színben úszik, melyeket végtelen palettáján kevert az élet csodája

Prex 2286.22.05.

Bevezetés

Íme, ez lesz a krónikája az mi kis életútjátékunknak.

Elsősorban az most a célom, hogy az események összefüggő láncolata a rendelkezésetekre álljon, ha úgy alakul, hogy emlékezni kell valamire, vagy valakire. Igyekszem pontos dátumokkal dolgozni, és minden helyet és embert megemlíteni.

Nem írok le minden részletet, vagy legalábbis nem mindig fogok teljes részletességgel leírni mindent, úgyhogy nyugodtan kommenteljetek a karaktereitek nevében. Akkor is ha ki akarjátok egészíteni valamivel, vagy akkor is ha csak a véleményeteket akarjátok leírni, vagyis a karakterek véleményét. És erre most szeretném újra felhívni a figyelmeteket, hogy ha írtok, akkor valahogy válasszuk el valahogy a karakterek és játékosok mondanivalóját.

Egy bejegyzés egy játék alkalom lesz, az általatok választott címmel, a dátum pedig a játék időpontja lesz.

Később, majd ha már ismeritek egymást eléggé, akkor az előtörténetek is felkerülnek, rövid karakterleírásokkal. És ha majd le lesznek rajzolva a karakterek, akkor azokat is felrakjuk valahogy.